Harc az álhírek ellen

A koronavírus-járvány kapcsán világszerte felmerült az igény a kormányokban az álhírek és rémhírek visszaszorítására. Nemrég az UNESCO is felhívta rá a figyelmet, hogy a járvány idején az álhírek akár életveszélyesek is lehetnek.

Az Európai Bizottság (EB) még 2017 végén hozott létre egy szakértői csoportot, amely néhány hónappal később számos javaslatot tett a kérdés lehetséges kezelését illetően. Az EB a koronavírus-járvány kapcsán is harcot hirdetett az álhírek ellen, mint írták, szorosan együttműködnek a közösségi oldalakkal és keresőkkel, hogy a félrevezető és valótlan híreket töröljék, vagy legalább sorolják hátrébb.

Európában az elmúlt években, valamint a közelmúltban, a járvánnyal összefüggésben is több olyan szabályozást bevezettek, ami az álhírek, vagy más okból kifogásolható tartalmak ellen lép fel.

Németországban például 2018 elején lépett életbe egy szigorú törvény az online gyűlöletbeszéd ellen, akár ötvenmillió eurós (17,5 milliárd forint) büntetéssel fenyegetve a nagy közösségi oldalakat, ha nem távolítják el az újonnan felállított bizottság által törvényellenesnek ítélt tartalmakat. Az új jogszabályt kezdettől fogva sokan bírálták, féltve a szólásszabadságot. Franciaországban pedig tavaly fogadtak el egy törvényt, kifejezetten a választási kampányok során felbukkanó álhírek visszaszorítására. A bírák azonnal töröltethetik a fakenews-tartalmakat, a rendelkezés megszegői 75 ezer eurós (26 millió forint) büntetésre számíthatnak.

Bulgáriában a jobbközép kormány akár 10 ezer levás (1 800 000 forint) bírsággal vagy három év börtönnel büntette volna azokat, akik a koronavírusról terjesztenek álhíreket. A törvényt a szocialisták által támogatott, hivatalosan független államfő, Rumen Radev megvétózta.

A probléma az Egyesült Királyságban sem ismeretlen. Az Ofcom felmérése alapján a felnőtt brit internetfogyasztók 40 százaléka szerint nehéz megítélni, mi az igaz és mi az álhír abból, ami a témában az interneten megjelenik. A BBC cikke szerint Oliver Dowden digitális, kulturális, média- és sportügyekért felelős miniszter nemrég videókonferenciát tartott a Facebook, a Twitter, valamint a YouTube-ot is birtokló Google képviselőivel, akik elkötelezettségüket fejezték ki a veszélyes álhírekkel szembeni együttműködés iránt. A brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium olyan kezdeményezést is támogat, amely Délkelet-Ázsiá­ban és Afrikában hivatott visszaszorítani a dezinformációt a vírussal kapcsolatban.

„A magyar büntetőjogi szabályozás egyáltalán nem példa nélküli, a rémhírterjesztést, illetve a közveszéllyel fenyegetést mindenhol büntetik »normál« körülmények között is. A jelenlegi helyzetben a szigorúbb fellépést az indokolja, hogy világjárvány idején különösen is fontos a valós tényeken alapuló tájékoztatás, és a hírszolgáltatók felelőssége ezen a téren is megnőtt” – magyarázta lapunknak Párkányi Eszter, az Alapjogokért Központ elemzője. „Az új tényállás a valótlanságok szándékos, a védekezést akadályozó terjesztésére vonatkozik, nem a véleményközlésekre” – hangsúlyozta a magyar jogszabállyal kapcsolatban. „Világszerte történtek szigorítások egyébként ezen a téren, többek között uniós tagállamokban is. Például a dánok is szigorítottak a koronavírus járvánnyal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények büntetésén – magukra »haragítva« persze a helyi a bírói kart” – fejtette ki. „Nehéz meghatározni, mi minősül álhírnek, de egy dolog biztos: azok a – főként nyugati – médiumok, amelyek folyton a »fake news« romboló, negatív hatásairól papolnak és a politikai korrektség zászlaja alatt egyesülve, annak nevében elvileg »üldözik« az álhíreket, maguk bizonyulnak rendszeresen álhírgyártóknak” – jegyezte meg az elemző, felidézve, hogy a CNN-en Christine Amanpour számonkérte a magyar külügyminisztert, hogy miért „zárták be” a parlamentet, miközben az Országgyűlés aznap is ülésezett.