Külföld
Gyengíti a Néppártot a kiújuló belharc
Rányomja bélyegét a jobbközép pártcsalád viszonyaira a lengyel belpolitikai ellentét
Nehéz helyzetbe kerülne az Európai Néppárt (EPP), ha sikerrel járnának azok a tagpártok, amelyek ismét a Fidesz kizárását követelik a pártcsaládból, valamint az európai parlamenti frakcióból. Az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak tizenkét EPP-s tagja van jelenleg, ha azonban a pártcsalád megválna a Fidesztől, borítékolhatóan követné a Szlovén Demokrata Párt (SDS) is, a tanácsüléseken tehát nemcsak Orbán Viktor, hanem Janez Janša is hiányozna a néppártiak közül. Ez már csak azért is kellemetlen lenne a jobbközép pártcsaládnak, mert a szocialistáknak (PES) és a liberálisoknak (Renew Europe) hat-hat állam- és kormányfője van az Európai Unióban.
Az Európai Parlamentben a Néppárté a legnagyobb frakció, a 705-ből 187 mandátumuk van, őket követik a szociáldemokraták (S & D) 147, a Renew pedig 98 képviselővel. A Fidesz–KDNP-nek 13 képviselője van, akiket távozásuk esetén minden valószínűség szerint követne az RMDSZ két, valamint az SDS két képviselője. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz tagságáról valós szavazást nem véletlenül nem merte megkockáztatni Donald Tusk, a pártcsalád elnöke az elmúlt egy évben – a nyílt konfrontáció jó eséllyel szakadáshoz vezetne, más pártok és azok EP-delegációi is követhetik a magyar kormánypártot.
Az EP-ben egyébként a pártcsaládon belüli helyzet ellenére a fideszesek teljes jogú képviselők – ezen változtatna most a néppárti delegációk egy része, akik Manfred Weber frakcióvezetőhöz fordultak. Ezt a kezdeményezést a pártcsaládból való kizárást sürgető levelet aláíró 13 párton kívül mások is támogatják, például a lengyel Polgári Platform (PO), Tusk pártja is. Az ellenzékbe szorult PO és a Fidesz viszonya azért feszült, mert a magyar kormány szövetségesének tekinti a lengyel Jog és Igazságosság-kormányt. Orbán Viktor kormányfő többször is bírálta Tuskot, amiért behozta a lengyel belpolitikát a pártcsaládba. Hasonló kritikát fogalmazott meg az SDS EP-képviselője, Milan Zver is.
Noha az Osztrák Néppárt (ÖVP) európai parlamenti vezetője, Othmar Karas a vehemens Orbán-ellenesek közé tartozik, sem a bécsi kormány, sem pedig az ÖVP nem fordult nyíltan a magyar kormány ellen. Karoline Edtstadler néppárti Európa-ügyi miniszter az Euractivnak azt nyilatkozta, szívesebben fogalmazza meg észrevételeit a kétoldalú egyeztetéseken.
Jogállamisági problémákra mutat rá Szájer
Az Európai Parlament jelenlegi működésével kapcsolatos jogállamisági problémákra hívta fel a figyelmet az uniós jogalkotásban résztvevő intézményekhez eljuttatott tanulmányában Szájer József, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője. „Különösen a mai, legitimációhiányos helyzetben nem engedheti meg magának az unió, hogy bárki kétségbe vonhassa döntéseinek jogi érvényességét” – figyelmeztetett a politikus az EP jogi szakbizottsága (JURI) elé terjesztett szakvéleményében, amelyben részletesen elemzi a koronavírus-járvánnyal összefüggő helyzetet és a lehetséges jogi lépéseket. Szájer írása szerint jogilag megkérdőjelezhető elemei vannak az EP által bevezetett távolsági plenáris ülésnek és az ideiglenes sürgősségi eljárásnak is. Emlékeztetett: az EP-nek mint az egyetlen, az állampolgárok által közvetlenül választott uniós szervnek különleges felelőssége van.
(ŐM)
Kettős mérce Magyarországgal szemben
A koronavírus elleni védekezésről szóló törvény jogi hátterét, valamint a hasonló európai intézkedéseket ismertette tegnapi online sajtóbeszélgetésén az Alapjogokért Központ. Szánthó Miklós igazgató emlékeztetett, a veszélyhelyzetet a kormány hirdetheti ki, az erre vonatkozó felhatalmazást azonban bármikor megvonhatja tőle a parlament. Rámutatott, ezzel szemben több európai országban is az a gyakorlat most, hogy egy meghatározott időkeretben a kormány rendeleti kormányzással lényegében bármit megtehet. Kovács István stratégiai igazgató szerint teljesen fals, hogy Magyarország áll a nemzetközi kritikák kereszttüzében, miközben minden európai országban hasonló irányba mutatnak az intézkedések. Kovács és Szánthó is több nyugat-európai példát említettek arra, hogy – szemben hazánkkal – a rendkívüli helyzetben erősen korlátozzák a parlamentet.
(ŐM)
