Külföld

Kegyelet nélküli halál

Magányosan és névtelenül távoztak ezrek az elmúlt hónapban Olaszországban, a koronavírus áldozataként néhány nap, néhány hét leforgása alatt. Nincs mód a kegyelet lerovására, a hozzátartozók vigasztalására, a koporsó körüli utolsó búcsúra. A Magyar Hírlap tudósítója fájdalmas körképet rajzol fel az egyedül távozókról és a családtagjaik utolsó útra kísérésének lehetőségétől megfosztott családokról.
 

Kegyelet nélküli halál
A járványban elhunytak koporsóit szállító katonai teherautó-konvoj hagyta el Bergamo megyét szerdán éjjel
Fotó: EPA/Fabio Conti

„Egyedül halunk meg” – hangzik el gyakran a mondás. Hogy mennyire egyedül, azt csak a sors tudja. A földi létből való távozás az élet legfájdalmasabb pillanata. 

A civilizáció kezdete óta minden nép sajátos szertartással kísérte a túlvilágra a közösség tagjait. Szeretteink elvesztésének hiánya, az evilágból való távozás, a búcsúzás, az elválás fájdalma a gyász rítusain keresztül dolgozható fel. 
Vannak azonban a történelemnek olyan drámai pillanatai, amikor mindez nem adatik meg. Lehetetlen utolsó búcsút venni, nem lehet a szentségekhez járulni, lehetetlenné válik a temetés és papi áldás. 

Magányosan és névtelenül távoztak ezrek a földi létből az elmúlt hónapban Olaszországban, a koronavírus áldozataként néhány nap, néhány hét leforgása alatt. Nincs mód a kegyelet lerovására, a hozzátartozók vigasztalására, a koporsó körüli utolsó búcsúra. 

A koronavírus nem csak az életkörülményeket bénította meg, hanem a halált is drámaian átalakította. Az Olaszországban nyilvántartott több mint 60 ezer koronavírus-fertőzöttből 6077-en nem tudtak megbirkózni a kórral.  Az betegek és haldoklók testi és lelki szükségleteit a minimálisra csökkentették a körülmények, sem vigasztaló szó, sem látogatók, sem egy biztató kézszorítás. A családtagok fegyelmezetten várják a kórház jelentkezését jó hírek reményében.

Jó hírek hiányában pedig egy rövid videofelvételen kísérhetik elhunyt családtagjukat utolsó útjára.

A Lombardia tartományban bekövetkezett tömeges elhalálozás térdre kényszerítette a temetkezési vállalkozókat is. A 120 ezres észak-olasz városban, Bergamóban a hatszorosára emelkedett az elhalálozások száma. 

A helyi krematóriumok, noha 24 órában működnek mégsem győzik a hamvasztásokat. Március 18-án ötven katona tizenöt katonai járművön szállította a szomszédos tartományokba a hamvasztásra váró holttesteket. Piacenza sem tudja ellátni az elhunytak temetését. Több mint száz koporsó várja a végső állomás megnevezését.

A temetkezési cégeket is egyre nagyobb feladat elé állítja a kialakult vészhelyzet. Rendkívüli elővigyázatosságot, kiemelt fertőtlenítési eljárásokat követel a személyzettől. „Félelemben és bizonytalanságban élünk” - nyilatkozta Alessandro Bosi, az olasz temetkezési vállalkozók egyesületének elnöke, hozzátéve, hogy az otthonukban elhunyt személyek esetében a temetkezési vállalatok munkatársai nem tudják, vajon fertőzött volt-e az elhunyt.

A kimutatott fertőzöttek esetében a holttestet egy fertőtlenített felületű matracba göngyölik, majd azonnal cinkbevonatú koporsóba helyezik. Az elhunyt pedig a karanténba zárt családtagok távollétében indul utolsó útjára. Egyedül. Csak egy fotó vagy rövid videofelvétel marad emlékként a tragikus eseményről a családnak. Nincs együttérző ölelés, a kézszorítás is tilos, csak hideg, méltóságteljes meghajlással fejezhetik ki egymásnak családtagok és ismerősök a fájdalomban való részvételt.

Isabella Cinquegrana, az SoS Lazio egyesület elnöke a szertartások elengedehetelen szerepéről beszélve elmondta: a rítusok mindig valamilyen átmeneti szakasz határát jelzik. A halotti szertartás, a temetés a gyász feldolgozásának legfontosabb pillanata. Most azonban számos családtag helyén csupán a hiány és néma a csend maradt. A családtagoknak zárt körben kell megtalálniuk az elszakadás szertartását a trauma feldolgozásához.

Ki segít feloldani a szerettek után maradt űr tébolyító csendjét? Mit tesz az egyház a lelkek gondozásában? Bergamo püspöke, Francesco Besci szomorúan számolt be a koronavírusos betegeket ellátó, majd megfertőződött egyházmegyés papok elvesztéséről, arról, hogy az egyház lassan csak az imádság erejében bizakodva tud a lakoság segítségére sietni. Besci püspök megnyitotta az egyházmegyei szeminárium kapuit azon orvosok és kórházi dolgozók előtt, akik nem térhetnek vissza otthonukba, családjukhoz a fertőzés elkerülése érdekében. 

Papok és lelki gondozók hiányában Besci püspök az egészségügyi személyzet és a családtagok együttműködését kéri. „Áldjátok meg szüleiteket, nagyszüleiteket, az otthonaitokban haldoklókat. A megkeresztelt ember megteheti. Valamikor az atyák áldották meg fiaikat a búcsúzás pillanatában. Most azonban a fiak teszik, az intenzív terápiás osztályokon pedig az orvosok és ápolók. Nem kötelezünk senkit semmire, de bátorítjuk őket, hogy ha úgy érzik, egy lélek távozni készül, akkor áldják meg őket, mondjanak el értük egy rövid imát”. 
 

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom