Több migránst alkalmazna Németország

Bevándorlók és munkanélküliek átmeneti alkalmazásával növelné a vendégmunkások koronavírus-járvány miatt megcsappant számát a német mezőgazdasági miniszter. Julia Klöckner a Die Zeit című lap cikke szerint a kérdésről írásbeli javaslatot tett Helge Braun kancelláriaminiszternek és Hubertus Heil munkaügyi miniszternek, amelynek célja az ellátási hiány elkerülése, az európai országok határlezárása miatt ugyanis nagy kiesésre számítanak például a mezőgazdaságban. Klöckner a helyi sajtó információi szerint tárgyalásokat folytat a kérdésről Horst Seehofer belügyminiszterrel is. A helyzet megoldása érdekében munkanélkülieket és olyan menedékkérőket alkalmaznának, akiknek egyelőre nincs munkavállalási engedélyük. Német sajtóértesülések szerint a munkavégzés tilalmát mindössze korlátozott ideig oldanák fel.

A német gazdálkodók szövetsége közben szintén azon dolgozik, hogy helyettesíteni tudja a kelet-európai idénymunkásokat. Joachim Rukwied szövetségi elnök közölte, üdvözölnek minden olyan javaslatot, amelyek a gazdálkodókat szeretnék és tudják segíteni, függetlenül attól, hogy a munkavállalók milyen iparágból érkeznek. A Migrációkutató Intézet napokban közzétett legfrissebb elemzésében az elmúlt évek migrációs folyamatainak tükrében vizsgálta a kitoloncolások elvi és gyakorlati összefüggéseit, valamint tapasztalatait az Európai Unió vonatkozásában. A dokumentum megállapítása szerint a kitoloncolás, mint a migrációs politika eszköze, egyelőre nem tekinthető hatékonynak. Európában, sőt a fejlett világban is a migrációt érintő egyik legfontosabb politikai törésvonal a befogadáspártiak és a visszaküldéspártiak között húzódik – írták.

A dokumentum szerint miközben a nemzeti és nemzetközi jog, tehát az uniós jog is hivatalosan „jól mutató” elveket ír elő és kér számon az egyes államokon, a gyakorlatban aggályos és nehezen kivitelezhető döntések születnek az illetékes hatóságok részéről. Úgy tűnik, a korábban Magyarországénál megengedőbb migrációs politikát folytató nyugat-európai tagállamok 2018 óta nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a repatriálások kivitelezésére és felgyorsítására, ugyanakkor az eljárás költségessége, valamint a kibocsátó országokkal kötött visszafogadási megállapodások és az elutasított menedékkérők együttműködésének hiánya komoly gyakorlati akadályként jelenik meg – olvasható az elemzésben.

Az Európai Unió és a tagállamok előtt a Migrációkutató Intézet szerint alapvetően két lehetőség áll: a külső határok hatékony védelmével eléri, hogy a jövőben ne legyen szükség nagyszámú repatriálásra; vagy pedig adottságként fogadja el a többségében gazdasági bevándorlók illegális érkezését, és mintegy „futva az események után” több anyagi és emberi erőforrást ad az uniós part- és határvédelmi ügynökségnek (Frontex) és a tagállamoknak a kitoloncolások végrehajtására.