Közös fellépés az üldözött keresztényekért

– Magyarország kormánya és a Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok századik évfordulóját ünnepeljük idén. Melyek a legfontosabb eredmények?

– A Szentszékkel való kapcsolatok ezer éve hozzátartoznak Magyar­ország identitásához. Elég arra gondolni, hogy az első „szentszéki nagykövetünk” Szent Asztrik pécsváradi apát volt, aki a koronát hozta István király számára. 1920-ban az évszázadok után függetlenné vált Magyarország sietett felvenni a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel, remélve, hogy a pápaság erkölcsi ereje és nemzetközi tekintélye is segíthet a világháborús és a trianoni trauma utáni talpra állásban. 30 évvel ezelőtt a rendszerváltozás folyamatába illeszkedett bele az 1945-ben megszakadt kapcsolatok helyreállítása. Olyannyira, hogy az utolsó kommunista kormány kezdeményezte és írta alá a megállapodást, de már az új demokratikus kormány küldött nagykövetet a Vatikánba. Az elmúlt harminc év legszebb pillanatainak számítanak Szent II. János Pál magyarországi apostoli útjai 1991-ben és 1996-ban.

– A magyar kormány családpolitikája, valamint az üldözött keresztények segítésére tett intézkedései példaértékűek. Hogyan vélekedik erről a Szentszék?

– A Szentszék nagyra értékeli a magyar kormány családokért és az üldözött keresztények megsegítése érdekében tett erőfeszítéseit. Például két évvel ezelőtt a szíriai apostoli nuncius, Mario Zenari bíboros a magyar állam támogatását kérte három szíriai kórház működtetéséhez. A kormánydöntést követően személyesen is ellátogatott Magyarországra, hogy megköszönje a segítséget. Tavaly novemberben pedig a külügyminiszter-helyettest, Antoine Camilleri érseket delegálta a Szentszék a budapesti nemzetközi konferenciára, amin az üldözött keresztények helyzetéről rendezett az illetékes államtitkárság.

– Gyakran nyilatkozik nyilvános fórumokon a személyes tapasztalatáról. Miért tartja fontosnak, hogy a család értéke és szépsége megnyilvánuljon?

– Hat gyerekem van. Nagyköveti szolgálatomat megelőzően, öt éven keresztül az Osztrák Püspöki Kar családért és bioetikáért felelős püspökének voltam a szóvivője. Mind a saját életemben, mind az egyház tanítóhivatala szempontjából töké­letesen tisztában vagyok a család fontosságával. A Vatikánban nagy elismeréssel tekintenek azon diplomatákra, akiknek katolikus nagycsaládjuk van, hiszen máris adott egy közös nyelvezet.

– Az olyan kényes témákban, mint például a bevándorlás kérdése, a diplomácia hogyan közelítheti két állam esetleges eltérő nézeteit?

– A Vatikánban eddig mindig megértéssel találkoztam ebben a témában is, amellett, hogy hangot adtak más megfontolásoknak is. Elég Ferenc pápa különböző megnyilatkozásait követni, hogy észrevegyük, az ő álláspontja is differenciált a migráció problémáját illetően. Ugyanúgy fontos­nak tartja, hogy a szükséget szenvedőkön a szülőföldjükön segítsünk, azért, hogy ne kényszerüljenek elvándor­lásra. A nem kellően körültekintő befogadást sem tartja jó ötletnek, mert ha egy országban, társadalomban nincs elég kapacitás a befogadottak valódi integrálására, akkor az rosszul fog elsülni. Ennek megítélése pedig a pápa szerint is az érintett politikai vezetők felelőssége.

– Február 14-én Áder János köztársasági elnök személyes kihallgatáson találkozott Ferenc pápával. Milyen hangulatban zajlott a találkozó?

– A Szentatya magyarul köszöntötte az elnök urat, ahogyan számos más magyarajkú látogatóval is tette. Mindig mosollyal köszönti a magyarokat, szereti őket. Én nem lehettem jelen személyesen a találkozón, de úgy tudni, szó esett a vizek védelmének témájáról, ami mindkettőjük számára igen fontos kérdés.