Családbarát ország

McDonagh rámutatott, hogy a Fidesz–KDNP-kormány mintegy két és félszer többet költ családpolitikára, mint a baloldali kormányok. Felidézte, hogy Annika Strandhäll baloldali svéd miniszter a harmincas évek Németországához hasonlította hazánkat a családok támogatása miatt, Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár pedig erre azt válaszolta neki, hogy a magyar kormány senkit sem kényszerít, csak lehetőséget teremt arra, hogy fiatal párok annyi gyermeket vállaljanak, ahányat akarnak.

A bőkezű magyar családpolitika nemzetközi tapsvihart érdemelne, a szerző szerint azonban a nyugati liberális média szemében Magyarország reakciós, és a szülővé válás támogatása is a „patriarchátus” eszköze. Ezzel kapcsolatban idézte is a magyar kormánnyal szemben mindig kritikus brit The Guardiant is, amely azt írta, a gyermekvállalás támogatása lényegében arról szól, hogy elűzzék a nőket a munkaerőpiacról. Ezen a ponton ismét Novákot idézte, aki rámutatott, hogy a legtöbb támogatás hazánkban mindkét szülő számára elérhető, az apák is aktívan jelen lehetnek a család életében. Az államtitkár szerint egyébként sincs jó és rossz életpálya, a kormány nem ítélkezni akar, hanem növelni az emberek mozgásterét.

McDonagh arra is kitért cikkében, hogy a kormány a munkához köti a családtámogatást. Idézte Novákot, aki úgy fogalmazott: a kormány befektetésként tekint ezekre a támogatásokra: „Családbarát ország akarunk lenni.”