Magyarország élen jár a védelmi ráfordításban

– Várhelyi Olivér személyében először magyar biztos felel az Európai Bizottságban abővítésért és a szomszédságpolitikáért. Számít előrelépésre a Nyugat-Balkán integrációjában?

– Az előző bizottság ilyen szempontból nem előremutató politikát folytatott. Jean-Claude Juncker már a megválasztásakor kijelentette, hogy az ő hivatali ideje alatt nem kerül sor bővítésre. Ez egy negatív folyamatot indított el, mivel az egész rendszer arra állt át, hogy a bővítés nem prioritás. Mi ezt egészen másképp látjuk, és biztatónak tartom, hogy olyan biztos került a szomszédságpolitikai és bővítési terület élére, aki nemcsak magyar, hanem maximálisan át is érzi, mi a bővítés politikai jelentősége. Természetesen Várhelyi Olivér, aki egy kiválóan felkészült diplomata, mostantól nem
a magyar érdekeket képviseli, hiszen az Európai Bizottság tagja, de az biztos, hogy az elődeihez képest sokkal nyitottabban, pozitívabban áll a bővítés kérdéséhez.

– Mi ebben a kérdésben az európai és egyben a magyar érdek?

– Történelmi távlatban visszatekintve is jól látható, hogy a Nyugat-Balkánnak nagyon fontos szerepe van az európai kontinens biztonságában. A bővítésnek tehát van egy stratégiai vetülete. Ha van egy hiteles perspektívája ezeknek az országoknak, és valóban törekszenek az unió által elvárt reformok megvalósítására, akkor stabilizálódik az egész Nyugat-Balkán. A tavalyi év ilyen szempontból nagyon kedvezőtlenül alakult, hiszen el lett halasztva atárgyaláskezdés Albániával és Észak-Macedóniával. Az Európai Unió nem stratégiai megközelítéssel áll a térséghez, hanem inkább taktikaival. Időnként az embernek az a benyomása, hogy nem látjuk a fától az erdőt, holott pont a stratégiai vetület a legfontosabb magyar szempontból. Ha le tudjuk horgonyozni ezeket az országokat a nyugati integrációs szervezetekben, az középtávon növeli a biztonságot és stabilitást.

– Hová vezetett az unió tétlensége?

– Az EU nem volt képes arra az elmúlt években, hogy a befolyását megerősítse vagy akár csak megtartsa a térségben. Ebben a helyzetben más entitások, más országok, politikai vagy akár vallási mozgalmak fognak belépni a helyünkre. Természetes versengés zajlik a térségért.

– Sok belső kritika érte tavaly a NATO-t: Emmanuel Macron szerint a szövetség „agyhalott”, Donald Trump pedig többször is a védelmi költségek növelését követelte európai szövetségeseitől. Bajban van a NATO?

– Nagyon erős adaptációs képesség van a NATO-ban, ezt az elmúlt harminc évben, a hidegháború vége óta nagyon jól bebizonyította. Mindig is tudott alkalmazkodni az új kihívásokhoz és fenyegetésekhez. Zajlik egy politikai vita arról, hogy a jelenlegi helyzetben mi a NATO küldetése. Macron elnök kijelentésével nem értek egyet. A szövetség ennél sokkal erősebb, egyrészt a politikai döntéshozatala továbbra is olajozottan működik, másrészt a világ legnagyobb katonai potenciálja áll
a rendelkezésére. A tavaly decemberi londoni csúcstalálkozón a vezetők egyetértettek abban, hogy az egység mindenkinek érdeke, a kérdés az, hogyan jutunk el oda, hogy a NATO még hatékonyabban vegyen részt a jelenlegi, nagyon szerteágazó kihívások kezelésében. Ezért született az a döntés, hogy a következő, nagyjából kétéves időszakban egy önreflexiós folyamaton menjen át a szövetség, a tagállamok egyeztessenek, mivel elégedettek, min lehetne módosítani. A NATO eközben is elég hatékonyan járul hozzá a biztonság és a stabilitás szavatolásához.

– Trumppal egyetért?

– Trump elnöknek igaza van, valóban kialakult egy veszélyes aránytalanság az Egyesült Államok és más tagországok védelmi ráfordításai között. Ez olyan mértékű, hogy már nem egyszerűen gazdasági, hanem sokkal inkább politikai kérdésről van szó: eleget tesz-e minden szövetséges a kötelezettségeinek, hajlandó-e elegendő erőforrást biztosítani saját maga és szövetségesei védelmére. Elindult egy nagyon pozitív folyamat, a szövetségesek többsége elkezdte növelni a ráfordításait, ebben Magyarország is élen jár. A Zrínyi 2026-os program keretében már most jelentős növelést hajtottunk végre, ráadásul a védelmi költségvetésen belül elértük az elvárt, húsz százalék feletti fejlesztési arányt. Terveink szerint 2024-ig érjük el a kétszázalékos, GDP-arányos védelmi ráfordítást. A jelenlegi tervek ezt lehetővé teszik, Magyarország erre képes lesz. Amennyiben ez sok európai ország részéről megtörténik, az erősíti az európai védelmi képességeket a NATO-n belül, és lehetővé teszi, hogy az EU-ban megindult védelmi együttműködés mélyüléséhez is hozzájáruljunk, hiszen Európának nagyobb katonai képességre van szüksége, arra, hogy a műveletekben nagyobb autonómiával tudjon fellépni. Ezt a NATO-val összehangolva érdemes tenni, hiszen valós, hiteles elrettentést bármilyen fenyegetéssel szemben egyelőre csak a NATO tud biztosítani.

– Merre halad az unió képességeinek megerősítése?

– Az európai védelmi együttműködés fejlesztésében minden tagország egyetért. A kérdés az, hogy ez milyen irányt vegyen, hogyan erősítsük annak fényében, hogy a Brexittel az egyik legkomolyabb katonai erő kerül az EU-n kívülre, és
a jövőben milyen szoros együttműködést alakíthatunk ki a britekkel. Egy sor területen van előrelépés, szorosabb együttműködés alakult ki számos képességfejlesztési területen, és az európai védelmi ipari együttműködés is új lehetőségeket kap. A végcél azonban még nem tisztázott olyan értelemben, hogy közös európai haderőre vagy inkább jobban együttműködni képes nemzeti katonai képességekre van-e szükség.

– Magyar szempontból hogyan értékeli az Irán és az Egyesült Államok közti konfliktus eddigi alakulását?

– Az év elején nagy volt a bizonytalanság, hogy az Irán és az Egyesült Államok közti konfrontáció milyen irányba mozdul el. Most úgy látom, hogy egy deeszkaláció, egy enyhülési folyamat indult el. Bízunk abban, hogy bár taktikai szinten lehetnek incidensek, stratégiai értelemben azonban nem, és csillapodni fog ez a feszültség. Nekünk az az érdekünk, hogy ne katonai, hanem diplomáciai megoldások szülessenek. Ráadásul Magyarország sok katonával van jelen a térségben: a NATO kiképzőműveletének és a globális terrorellenes koalíciónak is részei vagyunk. Fontos, hogy ezek a nemzetközi erők Irakban maradhassanak, ezért tárgyalni kell az ottani kormánnyal. A térség biztonsága szempontjából elengedhetetlen ez a jelenlét.

– Mi történik, ha veszélybe kerül a jelenlét?

– Egyelőre abból indulunk ki, hogy van egy kétoldalú megállapodásunk az iraki kormánnyal, és nem kaptunk olyan jelzést, hogy ezen változtatni szeretnének. Az iraki parlament hozott egy döntést, de ez nem kötelező érvényű. A Honvédelmi Minisztérium és a KKM már közösen végiggondolta, hogy ha romlana a helyzet, hogyan tudnánk segíteni a magyar katonák biztonságának növelését vagy akár evakuációját. Pillanatnyilag azonban nem ez a helyzet, a célunk az, hogy a magyar kontingens folytathassa a munkát Irakban.

– Sok kritika érte az előző Európai Bizottságot, hogy az unió súlytalanná vált a nagyhatalmakkal szemben. Az iráni–amerikai konfliktusra való brüsszeli reakció alapján ez várhatóan változni fog?

– Az EU szerepe szerintem növekedni fog. Nemrég volt egy rendkívüli külügyi tanácsi ülés, és Josep Borrell főképviselő is többször nyilatkozott az ügyben. Az unió keresi, hol tud konstruktívan hozzájárulni a feszültség csökkentéséhez, bár az is látható, hogy jelenleg a nagyhatalmak és a térségbeli érintett országok befolyása meghatározó a konfliktus kezelésében.