Perzsia: nagy birodalmak és ősi kultúrák bölcsője

Az ország déli területe, Fársz – amely a perzsák egykori magterülete is – sok évezrede lakott, az ősi főváros, Siraz hétezer éves lehet, a perzsákra utaló első elnevezések háromezer évesek.

A mára regionális hatalommá zsugorodott, de így is méretes állam területén az első nagykiterjedésű államalakulatot a szintén iráni médek hozták létre; ez 2600 évvel ezelőtt egyesült az első Perzsa Birodalommal, létrehozva az akkori világ leghatalmasabb államát, rettegett hadsereggel, fejlett közigazgatással, mezőgazdasággal. A görög városállamoktól Indiáig 8 millió négyzetkilométeren terpeszkedő birodalom létének Nagy Sándor makedón-görög király hódítása vetett véget. Ezután birodalom birodalmat követett, jellemzően egyszerre harcban Kelettel és Nyugattal: a pártusok a rómaiakkal, a szaszánidák (azaz az Újperzsa Birodalom) a bizánciakkal és az arabokkal. Végül utóbbiak iszlamizálták a térséget, visszaszorítva a zoroasztriánus perzsa ősvallást, majd jött Hvárezm, amelyet Dzsingisz kán mongoljai döntöttek meg. A későbbi török és mongol hódítások árnyékában is virágzott a perzsa kultúra és az orvostudomány, de önállóságukat a perzsák csak az 1500-as években nyerték vissza I. Iszmáil sah vezetésével, aki hazáját az iszlám síita ágára térítette, hogy ezzel is elkülönüljön az Oszmán Birodalomtól. A síita–szunnita ellentét a mai napig él, Irán ellenlábasai zömmel szunnita vezetésűek: a szaú diak, a törökök, Jemen, Omán.

Perzsia az elmúlt fél évezredben változó sikerrel küzdött önállóságáért a török, orosz és brit nagyhatalmakkal, a huszadik század pedig sahok, kormányok és puccsok koraként telt. A nyugatpárti Mohammad Reza Pahlavi sah amerikai segítséggel a hatvanas években modernizálásba fogott – ezt törte derékba az 1979-es iszlamista puccs, amelynek nyomán felépült a ma is ismert iszlám köztársaság.