Külföld

Washingtoni külpolitika az új évben

A politikai megosztottság, Kína és a migráció is nagy veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra 2020-ban

Migráció, nemzetközi szervezetek, Kína és Irán: néhány azok közül a kihívások közül, amelyekkel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie 2020-ban. Az amerikaiak nagy része még ragaszkodna a szövetségesekhez, de emellett sokan visszább vennék Washington nemzetközi szerepvállalását.

Washingtoni külpolitika az új évben
Felkészült a kihívásokra Donald Trump elnök
Fotó: AFP/Nicholas Kamm

Milyen lesz az Egyesült Államok külpolitikája a 2020-as évben? Ezt a kérdést tette fel nemrég a Chatham House (CH) brit intézet több neves szakértőnek. Válaszaikból kirajzolódik a következő évek néhány kiemelkedő problémája.

Az Egyesült Államoknak hosszú ideje kettős a viszonya a nemzetközi szervezetekkel, de ezek hatáskörének figyelmen kívül hagyása vagy korlátozása precedenst teremthet más államok számára is, és Washington ebben az esetben jelentősen veszítene abból a képességéből, hogy az emberi jogokat védhesse bárhol a világon – mondta Leslie Vinjamuri, a CH amerikai programjának vezetője, és kiemelte, hogy az amerikai külügy már alapított egy bizottságot, amelynek feladata az emberi jogok szerepének felülvizsgálata a washingtoni külpolitikában. Vinjamuri szerint ennek a bizottságnak egy emberi jogi szabályrendszer kidolgozásával válaszolnia kell azokra a kritikákra is, hogy az Egyesült Államok „szelektív” az emberi jogokkal kapcsolatos fellépésekben az érdekeitől függően.

A világgazdaság talán a legnagyobb kihívásokkal néz szembe a második világháború óta: a globális felmelegedés, a digitális gazdaság problémái, és a biztonsági veszélyek elhárítása a nemzetközi kereskedelemben – hangsúlyozta Creon Butler, a CH globális gazdasággal foglalkozó részlegének feje, és hozzátette, hogy úgy véli, ha a multilaterális rendszer meggyengül, ezek kezelése sokkal nehezebbé válhat. Butler kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak komoly lehetősége lesz befolyásolni a gazdasági rendszer jövőjét júniusban, amikor Donald Trump Camp Davidben fogadja majd a G7 országok vezetőit.

Amy Pope, a CH amerikai programjának munkatársa szerint viszont a 2020-as években kevés nagyobb problémával szembesülhetnek az államok, mint a háborúk, természeti katasztrófák és szegénység által okozott migráció. Ez azon kevés külpolitikai kérdések közé tartozik, amelyek az Egyesült Államokban is kihatnak a belpolitikára, és általában nem segítő vagy produktív módon – mondta Pope, aki szerint a helyzet nem fog javulni a közeljövőben, sőt a klímaváltozás csak tovább ronthat a helyzeten. A Trump adminisztráció 1980 óta nem látott szintre csökkentette a kiadható menekültstátuszok számát – mondta Pope, de kiemelte: ha Washington nem tud holisztikus szemlélettel közelíteni a migrációhoz, akkor nem tudja majd kezelni a következményeket.

Dalia Dassa Kaye, a RAND Intézet közel-keleti részlegének vezetője arról beszélt, hogy Irán 1979 óta minden amerikai kormánynak gondot okozott, és „a következő évek kulcskérdése az, hogy az amerikai politika irányítói nyitottak-e kipróbálni valami újat.” Szükség lenne egy fenntartható Irán-stratégiára, ami közel-keleti hatalomként és nem csak nukleá­ris problémaként tekint az országra, és nem washingtoni kívánságlistákra épül, hanem a realitásokra – jelentette ki Kaye.

A legnagyobb probléma, amivel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie, az a politikai megosztottság, és ez bizonyos kérdésekben a külpolitikára is kihat például Izrael, Oroszország vagy Ukrajna kapcsán – mondta Amanda Sloat, a Brookings Institution főmunkatársa.

Anna Wieslander, az Atlantic Council kutatója azt emelte ki, hogy figyelemmel követi majd Washington szerepvállalását Európa védelmében, ugyanis úgy gondolja, van rá esély, hogy a következő években jelentősen csökken az amerikai részvétel, és az európaiaknak képessé kell válniuk megvédeni magukat bármilyen fenyegetés ellen.

Marianne Schneider-Petsinger, a CH kutatója, és Megan Greene, a Harvard Kennedy School főmunkatársa egyaránt Kína szerepét emelték ki. Schneider-Petsinger hangsúlyozta, hogy az, miként kezelik a felek a kínai-amerikai kereskedelmi háborút, az egész világgazdaságra kihatással lesz. A kutató szerint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alkalmas eszköz lenne, de jelen állapotában nem képes kezelni a Kína jelentette kihívásokat és a 21. századi kereskedelmi kérdéseket, ezért reformra szorul. Greene azt emelte ki, a legfontosabb kérdés az, hogy Washington vagy Peking válik világelsővé a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítógépek terén, mert a győztes nagy előnyre tesz szert biztonsági és katonai kérdésekben egyaránt.

Az amerikai külpolitika persze a választókon is múlik: a Pew Research Center decemberi felmérése szerint a megkérdezettek 73 százaléka szerint a jó diplomácia a legjobb eszköz a béke fenntartására, és csak 26 százalékuk tartja erre alkalmasabbnak a katonai erőt. Az európai szövetségesek számára biztató lehet, hogy azzal a 31 százalékkal szemben, akik csak az Egyesült Államok érdekeit néznék, ott áll az amerikai emberek 68 százaléka, akik szerint Washingtonnak szövetségesei érdekeit is figyelembe véve kell meghoznia külügyi döntéseit. Abban már, hogy aktív, vagy elzárkózóbb külpolitikát kellene-e folytatnia az Egyesült Államoknak, nem ennyire nagy a különbség: 53 százalék kitartana a mostani szerepvállalás mellett, 46 százalék pedig visszább vonulna a nemzetközi politikából. Ugyanakkor a megkérdezettek 61 százaléka szerint megengedhetetlen lenne, hogy más ország is ugyanakkora haderővel rendelkezzen, mint az Egyesült Államok.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom