„Ez a szikra lobbantotta fel a forradalom lángját”

A nyolcvanas évek végét szürkeség jellemezte Romániában; míg más szocialista országok a peresz­trojka és a glasznoszty lázában égtek, a román diktatúra továbbra is igen kemény volt, élén a Ceausescu-házaspárral – emlékeztetett Novák. Az ország gazdasági és politikai válságban volt, ami az erdélyi magyarokat kétszeresen sújtotta: az anyanyelvi oktatást visszaszorították, a korábbi integratív politikát már az évtized elején felváltotta a nacionalista propaganda – tette hozzá.

Eközben a magyar külpolitika is egyre aktívabbá vált, kisebb diplomáciai hidegháború zajlott Budapest és Bukarest között. Közben zajlott a „szisztematizálás” – magyarázta Novák – ekkortájt indult be ennek a vidéki szakasza, amit mi falurombolás néven ismerünk.

Eddigre a romániai magyar politikai vezetők hozzáállása is megváltozott: kiábrándult a régi elit, amely korábban hitt abban, hogy a Román Kommunista Párton belül valamelyest jelezheti a nemzetiségi problémákat, az újabb generáció pedig már a párton kívül kezdte megszervezni magát; mindkét csoport rájött, hogy a nemzetiségi kérdések nem oldhatóak meg szocializmussal – mondta.

Így jöttek létre az önszerveződő körök, és Románia egyetlen szamizdat újságja, a nagyváradi Ellenpontok; s ebbe a sorba illeszthető be Tőkés László lelkész tevékenysége is, aki előbb egyháza hatalommal kollaboráló részével került ellentétbe, majd, ahogy áthelyezgették, a helyi kommunista hatalmasságokkal. Végül 1989. december derekán Temesvárott hívei és sok román szimpatizáns akadályozta meg Tőkés erőszakos karhatalmi eltávolítását – ez volt az a szikra, amely belobbantotta a forradalom lángját, sorra törtek ki tüntetések a romániai városokban, ami a diktátor házaspár bukását is eredményezte. A közös nyomor és a közös ellenség ekkor még összehozta a románokat és magyarokat. A sovinizmus csak később került felszínre, s vezetett a marosvásárhelyi eseményekhez és a bányászjárásokhoz – mondta Novák.