A keresztény szabadság lehetőség Európának

– Idén a falak nélküli Európára emlékezünk. Léteznek még falak, amelyek megosztják a kontinenst?

– Az Európát egyesítő kulturális, spirituális identitás hiányából fakadó fal még mindig létezik, sőt egyre erőteljesebb. Egyre nagyobb annak a veszélye, hogy az Európai Unió egy technokrata, lelketlen szervezetté válik, amely az egyes országok gazdasági érdekeit helyezi előtérbe más országok rovására. Nem csak azért, mert szervezeti felépítéséből hiányzik a népszuverenitás eszméje, hanem mert egyre jobban egy alap nélküli épülethez, gyökerek nélküli fához hasonlít. Mit jelent az európaiság? Mi a szerepe Európának a világban? Mi köti össze a népeit? Az uniónak ezekre a kérdésekre kellene választ adnia. Az emberi jogok európai egyezményének megvitatása során is felmerültek ezek a kérdések, és volt, aki helyes utat mutatott, azaz, hogy az unió alapját a zsidó–keresztény gyökerek képezzék. De nem talált halló fülekre, és most megmutatkoznak a következményei.

– Milyen ideológiák hatnak a nyugati kultúrára?

– A Nyugatot megosztó jelenségek főképpen kulturális és ideológiai jellegűek, amelyeket összesítve egyetlen szóval, a relativizmussal fejezhetünk ki. A kulturális relativizmus bábeli zűrzavarrá változtatta kontinensünket. A különböző kultúrák gyűjtője, amelyet semmilyen vezérelv nem köt össze. Az antropológiai relativizmus felforgatta az emberről alkotott világképet, az élet szentségi mivoltát, darabjaira tiporta a család kulturális megítélését. A társadalmat egy vágyaktól vezérelt, arctalan tömeggé változtatta, és úgy tekint az emberre, mint a Földön élő, véletlenszerű, szükségtelen lényre. A radikális relativizmus béklyójában vergődő Nyugat darabjaira hullik, görcsössé válik, és akár a világ civilizációinak jelentéktelen részévé is silányulhat.

– Milyen hatással van napjaink gondolkozására?

– Általánosságban a társadalmi és politikai kohézió terén a közösség, az összetartozás értékének és élményének elvesztését hozta. A jogok követelését, a vágyak és az önmegvalósítás diktatúráját szülte. Olyan kaotikus, konfliktusokkal terhes társadalmat hozott létre, amelynek tagjai szilárd gyökerek nélkül csak saját elröppenő boldogulásukat hajszolják. Gazdasági téren ezek a társadalmak pangásra, elszegényedésre és kihalásra vannak ítélve, világszinten pedig elvesztik jelentőségüket, a peremre szorulnak. A demográfiai csökkenés valójában a túlhajszolt, hedonista egoizmusnak köszönhető, mert napjaink polgára nem leli örömét a hosszú távú, jövőbe tekintő tervekben. A tarthatatlan fogyasztás, a munka hiánya és az időskorú, segítségre szoruló népesség növekedése az iparosodott nyugati nemzetek összeomlásához vezet.

– Ki és milyen haszon érdekében épít fluid társadalmat?

– A globalizáció eredményének tekinthető az emberek és közösségek társadalmi, identitásbeli és spirituális felhígulása. A globalizációnak rendkívül alacsony bérű, kötetlen és rugalmas munkaerőre van szüksége és hedonista fogyasztókra, szeszélyes, hangulati, kényszeres vásárlókra, akik állandóan készen állnak a nárcisztikus vágyaikat legyezgető tárgyak azonnali megszerzésére. Ez tökéletesen megfelel az új társadalmi rétegre nyomást gyakorló, a hetvenes évektől kezdődő és egyre erősödő kulturális előírásnak. Egy összetett, széles körű „értelmiségi polgárságokból” álló hálózat, amely magába foglalja a vállalkozókat, az ipari technológia és innováció vezetőit, a mainstream média alkalmazottait, akadémiai professzorokat, nemzeti és nemzetközi szervezetek bürokratáit, a nemzetek feletti intézmények vezetőit, a globális szórakoztatóipar művészeit. Egy nemzeti identitás nélküli, gyökértelen, nárcisztikus társadalmi réteg, amely csupán saját kielégülésére koncentrál, etikai szempontból is relativista életstílust folytat. Mindenfajta vallást lenéz, hiszen meg van győződve arról, hogy a kultúrák, és az emberiség haladásának ő a kizárólagos élharcosa.

– A 2010-es évektől kezdve Magyarország sötét színekben tűnik fel a nyugati sajtóban. Mi az oka ennek a negatív viszonyulásnak?

– Az említett uralkodó társadalmi rend szemében Magyarország „bűne”, hogy példaértékű modellt mutat, amelyben a modern gazdaság és politika szabad vállalkozásokkal, alacsony adóterhekkel valósul meg. Sikerült megőriznie nemzeti identitását, a közösség és a hagyományok értékeit. „Megbocsáthatatlan bűnnek” számít a globális relativizmus szemében, amelynek valódi arca a technokrata kormányzás. Magyarország társadalmi és politikai modellje számukra veszélyes, mert közösségteremtő erővel bír, és követendő példát teremt.

– Orbán Viktor a „keresztény szabadság” kifejezéssel határozza meg a magyar politikai rendszert. Mit gondol, Magyarország és a közép-európai országok meghatározó szerepet tölthetnek majd be Európa jövőjében?

– Egyedül nyilván nem, de jó példa lehet egy szélesebb körű közösség létrehozásához. Úgy, ahogy a visegrádiak, egy azonos világnézeten alapuló, nemzetek közötti összetartás, amely inspirálhat más országokat is. Ha végre fordulna a politikai széljárás, és a német–francia hatalmi tömörülés felengedne, akkor lehetőség nyílhatna egy hasonló szövetségre a Földközi-tenger országai, illetve a közép- és észak-európai országok között. Ez lenne Európa újjászületésének lehetősége, amely a közösen elfogadott etikai, politikai elveken alapul, és a zsidó–keresztény gyökereken nyugvó demokratikus országok széles körű szövetsége lehet az Atlanti-óceántól az Urálig.