Külföld

Korántsem fekete-fehér a török–kurd konfliktus

Mindkét oldal igényei méltányolhatóak lennének Dezső Tamás szakértő szerint

A kurdok kiérdemelték az autonómiát, ám Washington nem segített letárgyalni ezt; közben a török-kurd konfliktus Nyugat-Európában is érezteti a hatását.

Korántsem fekete-fehér a török–kurd konfliktus
Számos német városban tartanak felvonulásokat a kurdok, az erőszak sem ritka
Fotó: AFP/DPA/Boris Roessler

Gyorsan peregnek az események Északkelet-Szíriában, ahol a magukra maradt kurdok a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) támogatásával, a Népvédelmi egységek (YPG) nevű kurd milícia szervezésében próbálják felvenni a harcot a benyomuló törökökkel. Irán rosszallásának adott hangot a török hadállások létesítése miatt Szíriában, az oroszok a szíriai kurd autonómia alkotmányos rögzítését sürgetik, Washington nevében pedig, amely az Iszlám Állam ellen harcoló egykori szövetségeseit hátrahagyta, Mark Esper amerikai védelmi miniszter bejelentette, a Pentagon fontolgatja, hogy csapatokat hagy Északkelet-Szíriában az olajmezők biztosítására.

Közben egyre gyakoribbak a kurd-török összecsapások Nyugat-Európában is: a Deutsche Welle a napokban írt arról, hogy Németországban nap mint nap megharcolnak egymással a kisebbségi csoportok, múlt héten szerdán például kilencen sérültek meg, közülük jellemző módon öt rendőr. Van, ahol egészen elfajulnak ezek az összecsapások: az ország nyugati részén lévő Lüdenschiedben például egy ötvenéves török férfit szúrtak hátba egy verekedés közepette. Az anyagi károk is sokszor jelentősek, a Dortmundtól nem messze fekvő Herne városában múlt hétfőn török tulajdonban levő boltokat rongáltak meg. A kurdok ugyanis naponta felvonulást tartanak a török offenzíva ellen tiltakozva, a törökök pedig rendszeresen próbálják megzavarni ezeket. A német lapok a helyzet elmérgesedéséről írnak, többen rendőrségi források alapján tudni vélték, hogy a törökök Erdogan-párti szélsőjobboldali csoportok tagjai voltak, erre utaló nyomokat találtak, például a radikális Szürke Farkasok jelvényeit, zászlóit.

A Törökországból érkező kurdokkal mindig feszült volt a törökök viszonya Nyugat-Európában; ha a törökök tüntettek vagy felvonultak, a kurdok jellemzően szerveztek ellendemonstrációt, és fordítva; ilyenkor pedig a szíriai és iraki kurdok is honfitársaik mellé álltak - mondta el lapunknak Dezső Tamás asszirológus, az ELTE volt dékánja, a Migrációkutató Intézet tudományos tanácsadója. Hozzátette: a kurdok sokat tesznek azért, hogy a nyugatiak szimpátiáját maguk felé fordítsák, és hányatott sorsú népként, ráadásul az Iszlám Állam elleni küzdelem egyik élharcosaként, 11 ezer főnyi véráldozattal és veszteséggel erre számíthatnak is. A törököknek ugyanakkor igazuk van abban, hogy Szíriában rengeteg a PKK-s, akik egyrészt függetlenségi harcosok, másrészt a terrorszervezetek világranglistáján is stabil helyük van. A török invázió olajat önt a tűzre, és a kurdoknak nem esik jól, hogy az amerikaiak úgy hagyták őket hátra, hogy senkivel nem tárgyaltak le egy kurd autonómiát a harcokért cserébe. Ugyanakkor az amerikaiak jelenléte is indokolatlan, hiszen ők Aszad bukására vártak, ami egyhamar nem következik be, és a jogalapjuk is egyre fogy az ottmaradáshoz - mondta Dezső. Kiemelte: Jens Stoltenberg NATO-főtitkár jelezte, hogy Törökország biztonságigénye egy NATO-tagországé. Az is kérdés, mi lesz a 3-3,5 millió szír menekülttel, akik most Törökországban vannak, és ugyancsak terhelt a viszonyuk a törökökkel, hiszen elég, ha kicsit lankad Ankara figyelme, és közülük sokan megindulhatnak Európa felé.

Egyébként a kurdok tisztán és érthetően fogalmazták meg véleményüket az amerikaiakról: amikor páncélozott járműveik áthaladtak Kámeslíje városon Irak irányába, feldühödött lakosok megdobálták a járműveket, és közben angolul Amerika-ellenes jelszavakat kiabáltak.

A hadművelet csendes nyertesei

Gyorselemzést készített a Migrációkutató Intézet a török Béke forrása névre keresztelt hadműveletről: mint írták, az október 9-én indított offenzíva a Közel-Kelet vonatkozásában ismét felkorbácsolta az indulatokat az EU-tól az Egyesült Államokon át az Arab Ligáig. Az elemzés legérdekesebb pontjai, hogy Irán, bár kommunikációjában ellenzi a lépést, valójában nagyon is örül az amerikai csapatok távozásának a régióból, és valójában az aggályoskodó Moszkva is inkább csak attól tart, hogy a törökök a szír hadsereggel kerülnek összeütközésbe.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom