Külföld

„Ne játsszanak Istent a kutatók!”

Az anya–magzat kapcsolat megszüntetésével számolnák fel a természetesség legerősebb bástyáját a szélsőliberálisok nyugaton – véli Pálfalvi Milán közgazdász

Közel egymilliárd forintnak megfelelő összeget kaptak holland kutatók egy mesterséges anyaméh kialakítására – számolt be nemrég a brit The Guardian. Erről nyilatkozott lapunknak Pálfalvi Milán kereszténydemokrata közgazdász, aki szerint a „szép új világ” nem kopogtat, hanem páros lábbal rúgja ránk az ajtót, ha hagyjuk.

„Ne játsszanak Istent a kutatók!”
Veszélyes tendenciákra figyelmeztetett Pálfalvi Milán
Fotó: MH/Katona László

– Miért jelent veszélyt az emberiségre az, amiről a hír szól?

– Elsőre nem is gondolnánk, hogy ez a hír komoly. Annyi információ zúdul ránk a világból, sokszor kevés valóságtartalommal, hogy könnyen átsiklunk az abszurditások felett. Ez is elég hihetetlennek tűnik. Azonban, ha utánamegyünk az ügynek, rájövünk, hogy ez nem fakenews, és nem is irodalmi túlzás. Aki ismeri a progresszív liberálisok gondolkodását, tudja, hogy képesek jogot igazítani a vágyaikhoz és bármilyen eszközt a szolgálatukba állítanak, ha abból profitálhatnak. Most épp az orvostudománnyal teszik ezt. Az említett hír a mesterséges anyaméh kapcsán egyébként éppen arra a helytelen, liberális megközelítésre világít rá, ami miatt kritika éri őket. Mindig úgy támogatnak egy-egy ügyet, hogy az egy nemes célnak, az emberek „megváltásának” tűnjön. Ez azonban csak látszat, sosem szolgálja az emberek vagy a társadalom valós érdekét. A liberális „logika” abszurditását mutatja az anya és a magzat különválasztásának a gondolata is. Téves út, hogy megelőzés helyett inkább egy ilyen álmegoldásra fordítják az energiáikat. Ugyanez a porhintés történik közben a drogliberalizációs törekvéseknél és a többi progresszív próbálkozásnál is.

– Ez az ötlet volna most a világ a legfőbb gondja?

– Mindig voltak bajok és problémák a világban, de a technológiai fejlődéssel a liberális jog egyre szélsőségesebb, embertelen ötletekkel próbálja tartani a lépést és kvázi megrendeléseket is ad ahelyett, hogy eltekintene attól, hogy ráeről­tesse az ideológiáját másokra. Sajnos rossz alapról indulnak és rossz irányba „haladnak”. A kiindulópontjukkal ugyanis az a gond, hogy megtagadják az Isten képmására teremtett személy emberi méltóságát. Így viszont nem lehet emberséges válaszokat adni a problémákra. Éppen ellenkezőleg, egyre csak növekednek a liberális ideológia mentén az egyéni és a társadalmi gondok, melyek újabb és újabb „mellékhatásokat”, és azok újabb és újabb félrekezelését eredményezik. Ebből pedig egy szűk liberális réteg szerez magának befolyást. Ki kell mondani a teremtés védelmében, hogy ne játsszanak Istent! Se a kutatók, se azok támogatói, és lehetőség szerint senki.

– Ez egy meglehetősen sarkos megközelítés, nem?

– Sosem tagadtam, hogy fontosnak tartom az embert szolgáló összefüggéseket. Ha a hangom nem is ér el olyan messzire, mint azt szeretném, felelősségemnek érzem, hogy – ha kell, sarkosan – beszéljek arról, amit értékesnek vagy éppen veszélyesnek látok. Ha keresi az ember, könnyű rátalálni a kipróbált erényekre, nem kell feltalálni a spanyolviaszt. De visszatérve az eredeti témánkhoz, ha odafigyelünk a hírekre, akkor azt látjuk, hogy – bár ez még csak terv – az ötlet megvalósulásával valójában felszámolnák a természetes anya-gyermek kapcsolatot, ami viszont a természetesség legerősebb bástyája. Akár sikerül nekik, akár nem, ez azért eléggé súlyos kérdés, még akkor is, ha egyelőre csak elméletben létező problémáról beszélünk.

– Milyen hasonló konkrét eseteket tart még kifogásolhatónak?

– Van például olyan alkotmánybíróság Európában, amelyik egyedi eset alapján a semleges nem anyakönyvezhetőségéről döntött. Ez egy létező probléma. A liberális jog inkább a kivételek oldalára állt. Ez csak egy a sok-sok iránytévesztés közül, ami értelmetlen és káros a társadalmakra nézve. A nyugati civilizációk politikusai és jogászai óriási hibát követnek el azzal, hogy a közösségi normák fölé emelnek olyan témákat, melyekkel a jog felsőbbrendűségét hirdetik az emberi természettel szemben. Így a kivétel lesz végül a szabály. Hiába van elegük az embereknek az efféle jogászkodásból, az egyedi felvetésekből születő, de a társadalom egészére ható döntésekből, ezt rendre figyelmen kívül hagyják olyan országokban, ahol viszont lépten-nyomon a demokrácia fontosságáról beszélnek.

– Miért nem alakult ki kiegyezés a két nézőpont között?

– A világ az emberi méltóság tekintetében egyre jobban polarizálódik. Sajnos az ezzel kapcsolatos viták, nézetek leegyszerűsödnek, aminek hullámain eveznek azok, akik hasznot remélnek ettől. A két irányzat közötti különbség jelentőségét én abban látom, hogy a progresszívek sosem mondják ki – a tetteik azonban ezt igazolják –, hogy ők nem Isten képmására teremtett méltóságként tekintenek az emberre, hanem mint tényezőre, vágyaik, majd erre épített jogaik kielégítésének tárgyára. Ha ezt kimondanák, védhetetlenné válna a szándékuk az emberek túlnyomó többségének.

– Mi a válasz erre a progresszív tempóra?

– Az első és talán legfontosabb az emberi kapcsolatokban rejlik. Ez patetikusan hangzik, de tényleg ez az alapja annak, hogy a dolgok közelítsenek afelé, ami jó az embernek. Hiszen a közeli kapcsolatok erősítik meg azt a gondolatot bennünk, hogy azt kívánom a másiknak, amit magamnak is kívánok. A második fontos dolog, hogy vállaljuk a véleményünket. Többen vannak, akik úgy gondolják, nem hagyhatjuk, hogy megfosszák az embereket a természetességtől. A teremtés védelmében például ki kell mondanunk, senki sem játszhat Istent! Se mesterséges anyaméhvel, se drogliberalizációval, se oly’ módon, hogy áthárítja a felelősséget az egyszerű emberekre, ahelyett hogy a saját széles portája előtt sepregetne. Ettől sajnos nagyon messze vagyunk még.

– Ennyire reménytelen lenne akkor a helyzet?

– Sosem reménytelen. Ahol csak tudom, elmondom, hogy a fiatalok szabad választásán múlik, milyen lesz a jövőnk. Ha úgy élik az életüket, hogy hamis pótlékok helyett vannak céljaik, tudatosan építik a jövőjüket és közösségben gondolkodnak, akkor boldogulni is fognak.

– Nem kis feladat ez a mai világban.

– Ez így van, de látva a mai fiatalokat, meg fogják oldani, abban biztos vagyok!

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom