Kényszerkvótát vezetne be a leendő belügyi biztos

– Mit ért el munkaügyi miniszterként Ylva Johansson?

– Miniszterként Johansson volt felelős azért, hogy a kormány elérje az egyik politikai célját, azaz 2020-ra Svédországban legyen a legalacsonyabb munkanélküliség Európában. Csúfos kudarcot vallott. 2019 augusztusában csak Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban volt magasabb a szezonálisan kiigazított munkanélküliségi arány az EU-ban. A migrációs válság tetőpontján, 2015-ben bejelentette, hogy az újonnan érkezett migránsok gyorsított eljárásban férhetnek hozzá a svéd munkaerőpiachoz, mert – idézem – a Svédországba menekülő emberek többsége fiatal és magasan képzett. Ehhez képest 2017 óta 61 százalékkal nőtt azok aránya Svédországban, akiknek semmilyen vagy csak alacsony végzettsége van. A legfrissebb kormányzati adatok szerint pedig a 2015-ben érkezett menedékkérők közül csak minden tizediknek lett munkája 2017 végére.

– Milyennek találta a svéd biztosjelölt európai parlamenti meghallgatását a múlt héten?

– Mivel a feleségem nemrég adott életet a harmadik lányunknak, nem tudtam személyesen kérdezni Johanssont a meghallgatáson. Maga az eljárás politikai színház és lóvásár volt a javából. A LIBE-bizottság előtt Johansson azt ígérte, nem fogja uniós szintre emelni a svéd bevándorláspolitikát, de szinte azonnal ellentmondásba került önmagával. Vasárnap este a svéd közszolgálati tévében viszont már arról beszélt, hogy az uniónak kényszerített szolidaritásra van szüksége a migránsok elosztásában. Szerintem ez az állásfoglalás már önmagában is elegendő ahhoz, hogy kizárja őt a jelöltek közül, a bizottságnak el kellett volna utasítania. Sajnos az alkalmasság nem elsődleges, amikor
a vezető uniós pozíciókról van szó. A brüsszeli establishmentet leginkább a jelöltek pártállása és neme érdekli, valamint az, hogy mennyire EU-pártiak, azaz mennyi nemzeti szuverenitás feladásában segédkeztek már.

– Olyan portfólió is lesz az új bizottságban, hogy „az európai életmód védelme”. Optimista?

– Nem tölt el magabiztossággal ebben a kérdésben, hogy ezt a területet egy olyan bizottsági bürokrata kapta, aki Juncker szócsöveként szolgált. Az európai életmód védelméhez először is az kell, hogy pontosan meghatározzuk a problémákat, amelyekkel szembenézünk, és hatékonyan fellépjünk ellenük. Margarítisz Szkínász
a második, bukott Barroso-bizottságot és a Juncker-bizottságot is szolgálta, amelyeknek a rugalmatlansága hozzájárult a Brexithez, a bevándorlási és az euróválsághoz is. Tipikus példája ez annak, amikor a kommunikáció előbbre valóbb, mint a politikai tartalom. Szkínász címét mindenki a maga érdekei szerint fogja értelmezni. Végeredményben az uniós buborékon kívül kevesen fognak profitálni az ilyen szimbolikus gesztusokból.

– Milyen migrációs politikát kellene a pártja szerint követnie az EU-nak és Svédországnak?

– Mindössze néhány év alatt Svédország egy modellértékű társadalomból annak a riasztó példájává vált, hogy mi történik, ha a kontrollálatlan bevándorláshoz laza rendfenntartás társul, valamint optimista előrejelzések az újonnan érkezők integrációjára nézve. A Svéd Demokraták ellenzik a migránsok elhelyezésére vonatkozó kényszerkvótákat, amelyeket az EU, részben a svéd kormány nyomására is, elfogadott. Átadni az EU-nak a jogot, hogy eldöntse, ki költözhet az országba – ez közvetlen támadás Svédország és más államok szuverenitása ellen. Csakis a tagállamok dönthetnek arról, ki költözhet az országukba, és fenn kell tartani a belső határellenőrzést. Mi vagyunk az egyetlen párt, amely világos összefüggést von a tömeges migráció, valamint a bűnözés és a szegregáció növekedése közé. A migrációs válság erősödésekor más pártok is a mi álláspontunk felé kezdtek közeledni. Bár a retorikai fordulat üdvözlendő, ez már túl kevés, túl későn.

– Mi a véleménye arról, hogy az EP jogi bizottsága elutasította a magyar biztosjelöltet, a fideszes és a lengyel kormánypárti jelölteket pedig akadályozzák abban, hogy elfoglalják a nekik járó parlamenti tisztségeket?

– Az EU-párti frakciók, amelyek a többséget alkotják a parlamentben, teljesen figyelmen kívül hagyták az igazságosság és az arányosság elveit az uniós intézményeken belüli pozíciók elosztásakor. Az eddig használt D’Hondt-formulát figyelmen kívül hagyták a jelenlegi és az előző ciklusban is, amikor megtagadták, hogy az EU-val szemben kritikus képviselők pozíciókhoz jussanak. Ha az EU-t érdekli, mit gondolnak róla az átlagos, adófizető polgárok, akkor egyenlően kell kezelnie a tagállamokat, és egyenlően elosztania a pozíciókat. Ez azt jelenti, hogy azokat is befolyásos tisztségekbe kell engedni, akik ellenzik az egyre szorosabb integrációt. A élő, demokratikus vita nem alakulhat ki úgy Európában, ha egyszerűen félreteszik a választók egy jelentős részének igényeit.