Külföld

Kövér: Székelyföldnek történelmi kárpótlás jár Budapestről és Bukarestből is

Kövér László szerint Székelyföldnek és a székelységnek történelmi kárpótlás jár Budapestről és Bukarestből egyaránt. Az Országgyűlés elnöke Székelyudvarhelyen beszélt erről szombaton, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ (SZÉK) felújított épületének avatóünnepségén.

Kövér: Székelyföldnek történelmi kárpótlás jár Budapestről és Bukarestből is
Ilyés Ferenc, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ ügyvezető igazgatója, (b) és Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke (j) megtekinti a felújított Székelyudvarhelyi Egyetemi Központot (SZÉK) 2019. október 5-én
Fotó: MTI/Veres Nándor

Kövér László úgy vélte: a székelyek mindkét fővárosból elvárhatják a jó szót, mert Románia és Magyarország erkölcsi értelemben egyaránt adósa Székelyföldnek és a székelységnek. Székelyföld és népe ugyanis ezer év alatt Magyarországnak, száz év alatt Romániának adott többet, mint amennyit visszakapott tőlük. 

Hozzátette: a 21. században sem Románia, sem Magyarország nem akarja elveszíteni a saját gazdasági erőforrásai fölötti rendelkezést, a szülőföld megtartó erejét, értékteremtő munkavállalóit, ezért mindkét országtól elvárható a cselekvés azért, hogy mindez Székelyföldön se történhessen meg. A házelnök szerint ez Romániának állami, Magyarországnak pedig nemzeti kötelessége, emellett a közös regionális érdek is ezt kívánja. Magyarországnak érdeke, hogy Románia is hozzáadjon Közép-Európa erejéhez, Romániának pedig érdeke, hogy ne vesztese, hanem egyik nyertese legyen Közép-Európa politikai és gazdasági megerősödésének. „Mindkét esetben az út Székelyföldön és Erdélyen keresztül vezet” - állapította meg Kövér László. 

A házelnök Budapest és Bukarest múltbeli hibáinak tulajdonította, hogy Székelyföld a megfelelő infrastruktúra hiánya és az örökös tőkehiány miatt a múltban Magyarországnak, jelenleg pedig Romániának az egyik legelhanyagoltabb régiója. Az Országgyűlés elnöke megkövette a székelységet azért, hogy az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az Országgyűlés a liberális gazdaságpolitika jegyében a birtokrendezési törvényekkel felszámolta az addigi székelyföldi közösségi tulajdonformát, amely a legerősebb gazdasági kapocs volt a székely ember és a szülőföldje között. 

Kövér László felidézte: Székelyudvarhely önkormányzata megelőzte a magyar államot, amikor három évvel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozása előtt 1998-ban magyarországi egyetem kihelyezett tagozatát fogadta a városba, és a székelyudvarhelyi felsőoktatást fenntartotta, bővítette. A házelnök elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar állam által fenntartott erdélyi Sapientia egyetem is szakot vagy szakokat indítson Székelyudvarhelyen.  

A Székelyudvarhelyi Egyetemi Központban jelenleg az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnöki alapszakán, az Edutus Egyetem kereskedelem és marketing alapszakán, a Pannon Egyetem vidékfejlesztési és agrármérnök alapszakán, illetve a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakán tanulhatnak székelyföldi diákok. 

A központ felújítása során a Bethlen Gábor Alap támogatásával és más források bevonásával kicserélték a háromemeletes épület nyílászáróit, felújították a vizesblokkokat, újrafestették az épület külső és belső falait, és fejlesztették a berendezéseit.

Kövér László jelenlétében avatták fel Czetz János honvédtábornok szobrát Gyergyószentmiklóson

Kövér László jelenlétében avatták fel szombaton délután Czetz János honvédtábornok szobrát a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom udvarán. 

Az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében az erdélyi és magyarországi örményeknek - köztük Czetz Jánosnak - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején tanúsított áldozatvállalását méltatta. 

Mint felidézte: a szabadságharc bukása után Czetz Jánosnak választania kellett, hogy meghaljon-e a szabadságért a szülőföldjén vagy száműzetésben éljen. „Bízzunk benne és mindent tegyünk meg érte, hogy a következő magyar nemzedékek soha, de soha ne szembesüljenek ezzel a tragikus kérdéssel” - jelentette ki a politikus. 

Kövér László felidézte: a magyarság szabadságvágyának legfőbb célját és tartalmát az 1526-os tragikus mohácsi csata óta „a független, cselekvőképes, népét és nemzetét oltalmazó magyar állam” helyreállítása jelentette. Az 1848-49-es szabadságharc idején alig tizenkétezres lélekszámú erdélyi és magyarországi örménység egy emberként osztozott a magyarok szabadságvágyában és küzdött a zsarnokság ellen. Az örménység három tábornokot, több mint hetven honvédtisztet, és több mint kétszáz honvédet adott a magyar szabadságharcnak. 

Úgy vélte, hogy Czetz János örmény és székely ősei legjobb erényeit örökölte: a lényeglátást, a tettvágyat és cselekvőképességet, a bátorságot, a leleményességet és a kitartást. Felidézte: a 26 éves katonát előbb az erdélyi csapatok ideiglenes parancsnokává, majd Bem tábornok mellett vezérkari főnökké nevezték ki. A szabadságharc leverése után azonban 54 évi száműzetéssel fizetett azért, hogy népének szabadságot akart. Teljesítményével második hazájának, Argentínának a szívébe és emlékezetébe is beírta magát.     

A dél-amerikai országban megforduló magyarokat - Czetz János ottani intézményalapító tevékenysége és térképészeti munkássága eredményeképpen - ma is különös rokonszenv övezi, ha elmondják, hogy arról a földről érkeztek, ahol Czetz János született - jelentette ki a politikus.

„Örüljünk, hogy minden történelmi csapás ellenére van hazánk, amiért békében küzdhetünk a szülőföldünkön. Örüljünk, hogy van nemzetünk, amely értelmet ad küzdelmeinknek. Örüljünk, hogy megannyi megpróbáltatás dacára, nemzetünk összetartozása erősebbnek bizonyult, mint azon erők, amelyek szét akartak szakítani bennünket. Becsüljük meg mindezt, és utódainknak is hagyjuk örökül a tudást is, hogy mindez mire kötelezi őket” - fogalmazott Kövér László. 

A gyergyószentmiklósi Czetz-szobor Blaskó János szobrászművész alkotása, ez a honvédtábornok első erdélyi szobra. A mellszobrot a tábornok óbudai lovas szobrának a leleplezése után egy nappal avatták.

Czetz János 1822-ben született a háromszéki Gidófalván. Argentínában Juan Fernando Czetz néven az első nemzeti katonai akadémia alapítójaként, igazgatójaként, valamint új hazája Paraguayjal és Brazíliával határos vidéke feltérképezőjeként szerzett hírnevet. 1904-ben halt meg Buenos Airesben.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom