Hatékony érdekérvényesítés

– Milyen szervezeti átalakítások történtek pontosan a kormány uniós politikája terén?

– A nyár folyamán az európai uniós ügyekkel kapcsolatos teljes portfólió átkerült az Igazságügyi Minisztériumhoz. Ilyen megközelítésre eddig egész Európában nem volt példa, ezt a strukturális átalakítást nagyon előremutatónak tartom. Egyrészt azért, mert az uniós döntések magyar jogrendszerbe történő átültetése mindig jogszabályokon keresztül történik, ehhez a munkához pedig nagy segítség az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó több száz jogász szaktudása. Másrészt pedig rengeteg új, különböző jogállamisági mechanizmus létrehozására vonatkozó javaslat van terítéken az Európai Unióban, amelyek egészen váratlan helyeken is meg tudnak jelenni, akár például a klímapolitikában is. Egy ilyen szituációban kulcsfontosságú, hogy egy ütőképes jogi szakértői csapat segítségével azonnal átlássuk a teljes képet, így erős jogi érvekkel ülünk le az uniós tárgyalóasztalhoz. Fontos változás az is, hogy Varga Judit miniszter asszony személyesen lesz jelen a Bel- és Igazságügyi Tanácson kívül az Általános Ügyek Tanácsában, tehát itt is miniszteri szintre emeljük Magyarország érdekérvényesítését. Ezenkívül a korábbi két, uniós ügyekkel foglalkozó államtitkárságot összevontuk, és az államtitkárságon belül két helyettes államtitkárságot alakítottunk ki. Az egyik felel a tanácsi jogalkotással kapcsolatos hazai munka koordinálásáért, a másik pedig az egyéb uniós intézményekben, így az Európai Parlamentben folyó kiemelt ügyekkel foglalkozik. Mindkét helyettes államtitkárom dolgozott Brüsszelben, kiválóan ismerik a terepet.

– Varga Judit még uniós államtitkárként sok uniós döntéshozóval találkozott a Sargentini-jelentés kapcsán. Hasonlóan folytatják ezt a munkát?

– A Sargentini-jelentés esetén nagyon fontos volt az EP-ben személyesen is jelen lenni, és a képviselőkkel beszélni, hiszen a bevándorláspárti erők részéről totálisan alaptalan politikai vádaskodás zajlott ellenünk. Most azonban a Sargentini-jelentésből kiindult, hetes cikkely szerinti eljárás a tanácsi fázisban van, ezért a hangsúly átkerült a tagállamokra. Ennek ellenére hangos vitákra lehet számítani az Európai Parlamentben, hiszen a bevándorláspártiak továbbra is meg akarják büntetni Magyarországot, ezért intenzívebben kell majd odafigyelnünk az ottani politikai fejleményekre. Nagy szerep hárul majd az európai parlamenti magyar kormánypárti képviselőkre is, Magyarország védelmében ugyanis csak rájuk lehet számítani, az ellenzék magyar képviselőire nem, és az EP-ben a politikai erőviszonyok jelentősen megváltoztak, új helyzet alakult ki. A képviselők hatvan százaléka új, ráadásul már nem működik az a régi recept, miszerint a két legnagyobb párt összeáll és dönt, hiszen már nincs meg a többségük. Kiszámíthatatlanabb koalíciók várhatók a jövőben, témánként kell majd egyezkedni a többségért. Ez egyben lehetőséget teremt a hatékonyabb magyar érdekérvényesítésre is.

– Optimista az új Európai Bizottságot illetően?

– Az eddigi jelek alapján igen: megelőlegezett bizalommal vagyunk iránta, megvan az esély arra, hogy pozitív irányú elmozdulás történjen. A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság vállaltan politikai szerepet töltött be, sok politikai hibát követett el: beengedte a bevándorlókat, és hagyta távozni az angolokat, de nagy problémát okozott azzal is, hogy az uniós szervek folyton egymástól próbáltak hatásköröket elvenni. Most viszont jó esélyt látunk arra, hogy mindenki visszatér a saját feladatához. Ursula von der Leyen személye is ezt fémjelzi. Már az is említésre méltó gesztus, hogy leül minden tagállammal, és meghallgatja azokat, vagyis hídépítő akar lenni. Partnerként kezeli a tagállamokat, nem pedig ellenségként. És nem akarja elmélyíteni az ellentéteket. A jelek szerint ő képes lehet arra, hogy megértse a régiónk problémáit, szemben Junckerrel, aki ötéves ciklusa alatt egyszer sem látogatott Magyarországra.

– Kölcsönös bizalomépítésről van tehát szó?

– A Fidesz is gyakorolt gesztust, hiszen azokon a szavazatokon is múlt, hogy szűken, de meglett Von der Leyen többsége. Ezt ő is jól tudja, és nagyra értékeli.

– Hol tart most a következő uniós költségvetés tárgyalása?

– Az Európai Bizottság javaslatát már ismerjük, de a tagállamok álláspontját még nem teljesen. Az igazi alkudozás azonban még nem indult el. Várhatóan októberben mutatja majd be a finn elnökség a konkrét számokat. A már ismert javaslat azonban ebben a formájában elfogadhatatlan számunkra. Különösen elfogadhatatlan, hogy a migráció támogatására még több pénzt akarnak költeni, és ezt az európai emberek pénzéből akarják tenni, a tagállamok kárára.

– Mit képvisel ebben a vitában a magyar kormány? Melyek a prioritások?

– Egyrészt ott van a kohéziós források kérdése. Magyarország ezen az ágon tudja lehívni a legtöbb forrást, viszont hazánk és a régió esetében csökkenne a jövőben a legnagyobb mértékben ez az összeg. Ezzel szemben a déli országok és pár nyugati tagállam is mindenféle bonyolult mechanizmusokon keresztül több kohéziós forrást kapnának. Ez elfogadhatatlan és ellentétes a kohéziós politika céljával, hiszen a legszegényebb régiókkal ellentétben a fejlettebbek kapnának több pénzt. Szintén fontos elvi probléma, hogy egy új bónuszrendszer a kohézióval nem összeegyeztethető célokat határoz meg. Például a migránsok integrálására jelentős plusz forráshoz jutna Németország. Továbbá ide tartozik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése is: ha valamelyik tagállam nem tudta teljesíteni a vállalásait, szintén pluszforrást kap. Míg azok, akik úgymond jó tanulók, sokat áldoztak erre és sikeresek, nem jutnak több forráshoz. Magyarul: azok kapnának több pénzt, akik nem teljesítik az uniós célokat, ez pedig nem jó alapelv. További fő prioritásunk a közös agrárpolitika, amely esetében szintén jelentős csökkentést javasol a Bizottság. Szerintünk viszont az ambiciózus uniós vállalások teljesítéséhez több forrásra van szükség. Nem vagyunk ebben egyedül, mások mellett Franciaország is ringbe fog szállni, ez számunkra is előnyös. A harmadik fontos kérdés, hogy össze akarják kötni a költségvetést a jogállamisággal, erre van egy új bizottsági javaslat. Ez azonban nagyon gyenge jogi lábakon áll, a Tanács jogi szolgálata és az Európai Számvevőszék is bírálta a kezdeményezést. Az Európai Bizottság újabb eszközt akar, hogy politikai furkósbotként használhassa az uniós pénzügyi forrásokat. Minden tagállam érdeke, hogy az uniós pénzeket megfelelően költsék el, erre azonban már vannak jó eszközök. Magyarország ez ellen a törekvés ellen is fel fogja emelni a hangját.

– Ki mondja meg, melyek a konkrét jogállamisági feltételek?

– Valójában ez most egy jó ürügy arra, hogy ezt emlegetve támadják a bevándorlást elutasító országokat, mint Magyarország és Lengyelország. Ami a jogot illeti, a tagállamoknak különböző alkotmányos hagyományaik vannak, az alapszerződésekben pedig nincs egyetlen, közös definíció lefektetve. Fel szokott merülni, hogy szakértői szervek döntsenek, ám ezeknek nincs meg a legitimitásuk és a szükséges felhatalmazásuk hozzá. A Velencei Bizottság például nem uniós szerv, hanem tanácsadó testületként az Európa Tanácshoz tartozik, így a véleménye, bár nagyon fontos, mégsem tekinthető az uniós jogállamiság univerzális standardjának. Az új mechanizmusok létrehozására irányuló törekvést az a frusztrá­ció mozgatja, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás kezdeményezői nem érték el a céljukat, nem tudtak azonnali szankciókat bevezetni Magyarország ellen. A szerződések ugyanis nem szólnak semmilyen további mechanizmusról.

– Aktuális kérdés a klímapolitika is. Ebben milyen álláspontot képvisel a kormány?

– Magyarország kormánya számára fontos a környezet védelme és a klímaváltozás elleni küzdelem, hiszen mindannyian tiszta vizet, tisztább levegőt és elviselhetőbb klímát szeretnénk. Magyarország a 2030-ig teljesítendő vállalásait, ahogyan ígérte, úgy be is tartja. A szén-dioxid-kibocsátás kérdésében kimondottan jó tanulók vagyunk. A referencia-időszakhoz képest, 1990 óta már 32 százalékkal csökkentettük a kibocsátásunkat. Ez sok nyugat-európai országnak sem sikerült.
Európában licitverseny zajlik, és a tagállamokat az alapján ítélik meg, hogy ki tud nagyobbat vállalni 2050-ig, természetesen mindenféle biztosíték nélkül. Ráadásul azok a tagállamok a leghangosabbak, amelyek semmit sem csökkentettek 1990 óta. Sőt, lényeges elmondani, hogy egyes, a köztudatban zöld tagállamként élő országok kibocsátása még nőtt is. Fontos, hogy jól hangsúlyozzuk az eredményeinket, és figyelmet érdemel az ambiciózus, de megvalósítható célok meghatározása is. Reális forgatókönyvekre, hatástanulmányokra van szükség. Magyarország ezt az irányt képviseli, megfelelő iránynak tartjuk a klímapolitikai törekvéseket, de azt mondjuk, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, kell egy konkrét akcióterv, és a célok eléréséhez megfelelő technológiára van szükség.