Külföld

Fesztivál, buli, nemzetépítés

Nyolcvankétezer embert vonzott a jubileumi, XXX. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor, ahol nappal politikusokkal, véleményformálókkal, vállalkozókkal és élsportolókkal lehetett eszmét cserélni, este pedig színvonalas zenei programok várták a vendégeket

A jubileumi Tusványoson jártunk, ahol a résztvevők száma ismét rekordot döntött, s ahová számos fiatal sem csak a zenei programok kedvéért jött, hanem kihasználták az alkalmat, hogy kötetlenül beszélgethessenek az országot irányító politikusokkal és véleményformálókkal. Akik szerint egyébként éppen ez a legjobb dolog az egész rendezvényben.

Fesztivál, buli, nemzetépítés
A látogatók száma mellett évek óta egyre nő a médiajelenlét is a tusnádfürdői rendezvényen
Fotó: Facebook

Miben más ez, mint egy átlagos fesztivál? Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan meg tudtam volna fogalmazni, mitől több a székelyföldi tusnádfürdői Tusványos, amikor a popfesztiválokat idéző, elképesztően zsúfolt tömegen préseltem magam keresztül péntek este. Elvégre a nemzetpolitikai jellegnek a Kriza János sátron kívül még annyi jele sem jött szembe, mint a szombati miniszterelnöki beszéd alatt árválkodó három kisebb zászlócska a tömegben. Tény, hogy jóval kevesebb szemetet kellett kerülgetnem a minapi esőzések után már megszikkadt földön, és a furakodva haladás miatt is sokkal kevesebb indulatos szó hangzott el, mint másutt – az erőszakmentességet és az elveszett, de hamar megkerült laptop történetét Németh Zsolt is említette később. Kisebb dolgok, például a Soho Party Az éjjel soha nem érhet véget című dala után hajnalban spontán felharsanó „Ria-ria Hungária” azért mutatta, hogy nem mondjuk a VOLT Fesztivál Necc partyján vagyunk. Meg a medveszaggatta kerítés a fesztivál szélén. Vagy éppen a kilencvenöt éves Úz-völgyi veterán, Bartha Mihály bácsi, aki Sepsiszentgyörgyről érkezett, és közösségi erővel pillanatok alatt kerítettek neki ülőhelyet a tömegben a kormányfői beszéd idejére. Meg még egy csomó minden

Józan fesztivál

A közéleti és a mainstream zenei programok eme találkozása harminc éve sikeres csomagként működik, különösen, hogy nem itat át mindent a napi politika, és a kerekasztal- meg pódiumbeszélgetések zöme is szakpolitikai, semmint pártpolitikai jellegű. Az egy négyzetméterre jutó fontos emberek száma hagyományosan igen magas, s bár az erre a célra felállított VIP-sátor este némileg egy pontra koncentrálta őket, jópáran inkább a mindenkinek elérhető programokat választották. Így futhattak össze sokan Grezsa István kormánybiztossal, hódmezővásárhelyi polgármesterjelölttel a Kriza János sátor néptáncos forgatagában, Dukász Magorral, a Fidesz digitális igazgatójával vagy éppen a Csűrben diákkorunk popzenéjére hajnalban is kitartóan táncoló Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkárral.

Mutatóba azért ellenzéki politikusok is akadtak a táborban, ilyen volt például Schiffer András, az LMP volt társelnöke, vagy Ungár Péter, a párt parlamenti képviselője, akik mindketten vitáztak is kormánypárti partnereikkel. Az MSZP viszont már annyira sem jelent meg a táborban, mint tavaly, amikor Molnár Zsolt és Ujhelyi István, ha a pódiumbeszélgetést nem is vállalta, vendégként azért eljött Tusványosra. Molnár a táborban lábra kapott pletyka szerint a pártja erős nyomására mondta le idén a részvételt.

„Mi mindenkit hívtunk, a románokat is – az ő részükről persze érthető, hogy inkább nem jöttek, mert nem annyira vitapartneri szerepbe, hanem a magyarázkodó félébe szorultak volna” – mondta a rendezvény sajtófőnöke lapunknak. Egyébként a zsúfoltságot sem csak én képzeltem oda: mint Kristály Lehel hozzátette, idén is rekordot döntöttek a kiadott (magyarországi szemmel igen kedvezményes árú) belépők tekintetében, a tavalyi 75 ezerhez képest idén 82 ezer ember látogatott el a táborba. A sajtófőnök kiemelte, hogy a jubileumi rendezvényt kísérő kiemelt figyelem mellett a médiajelenlét is évek óta növekszik, a mostanin például 350 újságíró akkreditálta magát, köztük románok is, értelemszerűen a szombati miniszterelnöki beszédet megcélozva; de olyan nagy, nyugati lapok is tiszteletüket tették, mint a Financial Times.

Tusványos közössége is évről évre tudatosabb, tette hozzá Kristály; például a környezettudatosságra az idén a szervezők és a résztvevők is jobban odafigyeltek, előbbiek újratölthető, masszív poharakat használtak, de a vendégek valamiféle közösségi indíttatásból az egyszer használatosakat is inkább újratöltötték, hogy kevesebb műanyagszemetet termeljenek, és a földről is jóval kevesebbet kellett utánuk takarítani, mint korábban. Továbbá – húzta alá a sajtófőnök büszkén – a mentőszolgálat külön kiemelte, hogy az idei Tusványos az egyik legjózanabb fesztivál volt, az alkohol túlfogyasztása miatt elenyészően kevesen fordultak a mentősökhöz, szóval az italozás terén is tudatosabbak voltak a vendégek.

Egy asztalhoz ülünk

Ami pedig a vendégsereg összetételét illeti, az ideérkező fiatalok esti villám-közvélemény-kutatásunk alapján mintegy fele-fele arányban voltak kis-magyarországiak és határon túliak, főleg erdélyiek. Egy felvidéki sráccal is találkoztunk, a dunaszerdahelyi húszéves Laci a torockói Double Rise fesztiválon megismert kolozsvári barátai meghívására érkezett, és állítása szerint a tusványosi kerekasztaloknál találkozott először azzal az élménnyel, hogy a politika „néha érdekes is tud lenni”. Egy székelyudvarhelyi kis csoport már megosztottabb volt e kérdésben, olyan is volt köztük, aki kizárólag a zenei fellépők miatt jött – ez is érthető álláspont, ha átfutjuk a kínálatot Szabó Balázs Bandájától és a Bagossy Brothers Companytől Ákosig vagy a Quimbyig – de a többség inkább a közösségi élményt emelte ki, és Lacihoz hasonlóan bele-belekóstolt a közéleti témákba is. Visszajárók, persze akadtak még, egy gyergyói kis csoport „szószólója”, Lujza úgy fogalmazott, hogy ez az „ősfesztivál” a legtöbb erdélyi fiatalnak az első ilyen élménye közé tartozik. „A természeti háttértől mindenki dob egy hátast, akkor is, ha ezerszer látta már”, és „nagy emberekkel” lehet kötetlenül érintkezni, ahogy formális körülmények között elképzelhetetlen lenne.

Ezt a közvetlenséget emelte ki lapunknak Potápi Árpád János és Grezsa István is. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint Tusványos az első és legnagyobb nemzetpolitikai jellegű tábor, amelyhez hasonlókat immár a többi nemzetrésznél is rendeznek, s amely afféle „tanévkezdő ünnepségként” is működik. Ami külön jó volt az államtitkár szerint, hogy nem csak politikusok vagy közéleti személyiségek vettek részt a táborban, hanem idén számos sportolót is meghívtak, köztük a Shaolin-fivéreket, Gyurta Dánielt, Nagy Lászlót vagy éppen Dárdai Pált, akik teljesítményükkel a fiatalok példaképei lehetnek, képviselik hazájukat, nemzetüket, a nemzeti büszkeséghez pedig a sportteljesítmény a mai napig sokat hozzátesz – vélekedett. Az ilyen szabadegyetemek arra is jók – tette hozzá Potápi –, hogy az átlagemberek kötetlen módon beszélgethetnek, sörözhetnek vagy akár bulizhatnak a közéleti személyiségekkel.

Ha nem volna, ki kéne találni

A lényeg, hogy ne az emberek feje fölött, hanem őket bevonva zajljon a politika – fűzte hozzá Grezsa István –, fontos, hogy a nemzetépítő munka során meghallgassuk az embereket, s ugyan, ha valaki egy évtizede vesz részt egy ország vezetésében, egyre nehezebbnek tűnik az efféle aprómunka, de az a politikai erő, amely lemond erről, végső soron elefántcsonttoronyba zárja magát, és kimarad a politikai élet megújulásából. Grezsa hozzátette: a jubileumi tábor üzenete az volt, hogy ideje beleállni a munkába, s ha képesek vagyunk határon átívelő nemzetegyesítést végrehajtani, és az az egység a határ mindkét oldalán természetes élménnyé válik, akkor van is értelme dolgozni. „Vagyunk már annyira erősek és elszántak” – tette hozzá a kormánybiztos.

Potápinak ugyanakkor kifejezetten jólesett, hogy Tusványoson nem csak a koncerteken voltak többen, mint tavaly, hanem a közéleti sátrakban is, kritikákkal pedig nem nagyon találkozott – mondta. Mindig örömmel üdvözlik az embert, nem csak a tusványosi táborban, de például a boltban a vásárlók, vagy az őt megállító közlekedési rendőrök is felismerik. Sőt: egyszer, amikor a Vajdaságban lemeszelték a rendőrök, egyikük a büntetőcédula kitöltése közben érdeklődött a magyar állampolgárság felvételének lehetőségeiről.

Szóval Tusványos fesztivál, szabadegyetem és közéleti fórum, ahol székelyek, anyaországiak és a világmagyarság képviselői, fiatalok és tapasztaltak, politikusok, vezetők, értelmiségiek, újságírók és választópolgárok vannak jelen – összegezte lapunknak Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója, aki szerint ez jelképezi, hogy „a Fidesz egy néppárt, amelynek közösségébe minden magyar beletartozik”. Úgy vélte, mások – így a baloldaliak Balatonszárszóval vagy éppen a Jobbik a Magyar Szigettel – hiába próbálták lemásolni ezt az unikális „három az egyben” rendezvényt. Tusványost pedig szeretik a politikusok, a nem gyűlölködő viták, a világnyilvánosságot is elérő üzenetek, s a baráti hangulat, a közösségépítés okán. „Ha nem volna Tusványos, ki kellene találni” – emelte ki a politológus.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom