Külföld
Nem feltétlen a hajók joga a kikötéshez
A parti államnak nemcsak a humanitárius kötelezettségeinek kell eleget tennie, hanem fel kell lépnie a szervezett bűnözés és embercsempészet ellen – hangsúlyozta ifj. Lomnici Zoltán
Folyamatosan érkeznek Olaszországba a különböző NGO-k hajói, amelyekre gyakran a líbiai partok közelében veszik fel a bajba jutott migránsokat, és a logikusabbnak tűnő észak-afrikai kikötés helyett a jóval távolabbi európai partokhoz viszik őket, majd akár a tiltás ellenére is kikötnek. A jelenség jogi vetületeiről kérdeztük ifj. Lomnici Zoltánt, a Századvég Alapítvány jogi szakértőjét.
A tengeren végzett keresési és mentési jogalkotás jogi keretét két előírás képezi – ismertette Lomnici. Az ENSZ tengerjogi egyezményének (UNCLOS) 98. cikkének 1. bekezdése kötelezi az államokat arra, hogy minden olyan hajó parancsnokát, amelyik az ő zászlajuk alatt hajózik, segítséget nyújtson az elveszett, tengervízi veszélybe került személyeknek – magyarázta, hozzátéve, hogy a 2. bekezdés pedig arra kötelezi a part menti államokat, hogy keresési és mentési szolgáltatásokat és kapacitásokat szervezzenek – ezek a „SAR-szolgáltatások” –, és szükség esetén regionális megállapodásokat kössenek. Felidézte, a pontosabb jogi kötelezettségeket az 1979-es nemzetközi tengerészeti keresési és mentési egyezmény (SAR-egyezmény) határozza meg. Ennek célja, hogy minden (hajózott) tengeri területet lefedjenek keresési és mentési szolgáltatások szempontjából.
Az érvényes nemzetközi szabályok szerint a felségvizeiken tartózkodó hajóknak az adott állam biztonságos partraszállást kell biztosítson az adott ország valamelyik kikötőjében – emelte ki Lomnici, hozzátéve, hogy a líbiai partszakaszon a líbiai parti őrség végzi el ezt a feladatot, Olaszország tehát adott esetben hivatkozhat a nemzetközi tengerjog megsértésére. A több száz éves szokásjogi szabályok alapján a parti állam ellenőrzést gyakorolhat, ráadásul az is része a tengerjognak, hogy a parthoz közeledve nő az állam szuverenitása.
Lomnici kitért arra is, hogy az NGO-hajók kikötési joga szempontjából fontos fogalom a csatlakozó övezet, amely tizenkét-huszonnégy tengeri mérföldes területet fed le és a bevándorlási, vám- és pénzügyi szabályok betartásának megkönnyítésére hozták létre. A partmenti állam ebben az övezetben meg tudja előzni, hogy saját területén megsértsék a szabályait. A hajózás és az átrepülés szabadsága érvényesül ugyan a fentiek alapján, ám Lomnici hangsúlyozta, hogy ezen jogok gyakorlása nem mehet más fontos szabályok, például biztonsági szempontok rovására. Az alapvető humanitárius jogok biztosítása – például a nők, gyermekek, sérülékeny csoportok kimentése – nem jelenti egy hajó automatikus kikötési jogát. Lomnici felidézte, hogy néhány hete az olasz hatóságok megtagadták a kikötést a Mission Lifeline német NGO kétszáznegyven embert szállító hajójának a kikötést. Ha ugyanis engedélyezik, az a nemzetközi tengerjogi gyakorlat tükrében akár visszaélésszerű, kvázi bérszemélyszállítás jelenségének általános elfogadását is jelenthetné. Példaként említette, ha egy NGO-hajó saját személyszállítmánnyal kötetlen útvonalon közlekedik két meghatározott pont között, de a jelenség működhet „iránytaxi” módjára, vagyis kötött útvonalon kvázi bérszemélyszállítást végző közlekedési eszköz gyanánt is.
A nemzetközi tengerjog biztosít mozgásteret egy ilyen gyakorlat érvényesítésének megakadályozására, és a parti állam saját kontrollálási szempontjainak érvényre juttatására – folytatta, hozzátéve, hogy ide tartozhat az egészségügyi, migrációs vagy éppen adószabályok alapján saját szempontok figyelembevétele is.
A parti államnak egy ilyen kritikus helyzetben teljes körűen eleget kell tennie egyéb nemzetközi kötelezettségeinek is, így például az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéből és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvéből eredő feladatainak is – emelte ki Lomnici Zoltán.
Tegnap egyébként Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese arról beszélt a köztévében, hogy egyre több migráns tart hajókon Líbiából Európa felé. „Az NGO-k munkatársai lélekvesztőkről gyűjtik be az embereket, így egyértelműen életmentő munkát végeznek, de a mentőhajók léte több szempontból is aggályos, hiszen az embercsempész-láncolat részévé válnak” – magyarázta Janik, hozzátéve, hogy „amíg van egyetlen olyan ország is, amely engedélyezi a migránsokat szállító mentőhajók kikötését, addig a migrációt nem lehet megállítani”.
Matteo Salvini olasz belügyminiszter álláspontja szerint az NGO-hajók ösztönzik az illegális bevándorlást. Rómában a múlt hónapban fogadtak el egy Salvini pártja, a Liga által szorgalmazott rendeletet, amely súlyos pénzbírsággal sújtja az NGO-kat, ha engedély nélkül belépnek az olasz felségvizekre.
Röviden
Legkevesebb hetvenegy menedékkérőt mentett ki a tunéziai parti őrség a Földközi-tengeren – közölte kedd este a TAP tunéziai hírügynökség. A migránsok a líbiai főváros, Tripoli közeléből indultak el Olaszország felé.
Rendőkre támadtak Lipcsében egy szíriai menedékkérő kitoloncolása miatt. A Bild azt írta, a férfit Spanyolországba akarták visszatoloncolni kedd este, amikor az intézkedés ellen tüntető közel ötszáz fős tömegből többen kövekkel dobálták meg a rendőröket.
A tranzitzónákba és az őrzött menekültügyi központokba is ellátogat Felipe González, az ENSZ különleges jelentéstevője, aki tegnap érkezett Magyarországra. González az ENSZ közlése szerint többek között az ország hatályos törvényeinek betartását vizsgálja.
Több mint 1,1 millióval bővült tavaly az EU lélekszáma. Az uniós statisztikai hivatal (Eurostat) tegnap közzétett jelentése szerint 2018-ban nem volt természetes népességnövekedés, így a lakosok számának növekedése egyértelműen a bevándorlásból fakadt.
(HSz)
