„Ne féljetek harcolni és kiontani mocskos vérüket!”

„Erdély mindig a mienk volt, a mienk, és mindig a mienk lesz. Sajnos szent román földjét még bepiszkítják a hunok, a cigányok és más cafatok ázsiai lábai. Egyesüljetek, hogy űzzük ki őket az országból! (...) Ceausescu nem élt eleget, hogy tönkretegye őket, de nemzetünknek nem kell letennie a fegyvert ezen a téren” - így szól a Vatra Romanaesca szélsőséges magyarellenes román nacio­nalista szervezet 1990. február 20-i marosvásárhelyi kiáltványának 16. pontja, amely érdemben összefoglalja a szervezet alapeszményét. Alig szűk egy hónappal később került sor a marosvásárhelyi magyarellenes pogromra, amelynek előkészítésében és szervezésében a szervezet oroszlánrészt vállalt. E szervezetnek volt kolozsvári prominense Dacian Ciolos, akit nemrég a Renew Europe liberális EP-frakciójának vezetőjévé választottak.

Ekkoriban még a román nacionalisták nem rejtették annyira véka alá titkosszolgálati kötődésüket, s igen erős szlogeneket választottak, például: „a magyarellenes, cigányellenes és németellenes érzelmeket, amelyeknek mély gyökerei vannak a románok lelkében, a kezdet kezdetétől propagáljuk”. Mint lapunknak Illyés Gergely, rámutatott, ekkoriban a kommunista titkosrendőrség, a Securitate próbált megújulni, s a „magyarveszéllyel” igazolni fontosságát, s az ez elleni fellépés propagálásában vett erősen részt a Vatra. A vásárhelyi dekrétumban is szerepel: hogy a Szövetség védi a volt szekusokat, mert „kompetens emberekre van szükségük”. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa hozzátette: ha nem is ilyen nyíltan, de azóta is a „magyarveszéllyel” indokolják a mai, túlduzzasztott titkosszolgálatra szánt erőforrásokat.

A szélsőséges pártok is a Vatra alapjain szerveződtek, mint a Nagy-Románia Párt vagy a magyargyűlölő kolozsvári polgármester, Gheorge Funar Román Nemzeti Egységpártja. Ezek azóta lényegében eltűntek - tette hozzá Illyés - így ma nincs igazi szélsőjobboldali párt Romániában, ellenben az előző pártok szélsőséges politikusai az RMDSZ-en kívül minden romániai parlamenti pártban ott vannak, élen a kormányzó szocdem PSD-vel és az ellenzéki libeárlis PNL-lel, tehát a fősodorbeli pártokat befolyásolják - mondta a szakértő, aláhúzva: nyugat felé nyilván ezt igyekszenek elfedni, de az is beszédes, hogy a PNL listavezetője például egy magyarok ellen napi szinten uszító tévés műsorvezető, Rares Bogdan volt. Ciolos ügyesebb volt - sommázta Illyés - róla nincs ilyen bizonyíték, és azt is tagadja, hogy magyarellenes lett volna, amikor a Vatra ifiszervezetének alelnöke volt.

Azonban Ciolos kolozsvári Vatra-beli ténykedésekor már megtörtént a vásárhelyi pogrom, tehát nehéz azzal védekeznie, hogy tévedésből, hazafiként állt volna valami nemzeti olvasókör élére - mondta lapunknak Pászkán Zsolt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője, aki kiemelte, hogy Ciolost Funar maga vette fel a városházára. Aztán a kilencvenes évek második felében külföldre került, „eltűnt”; ismert akkor lett, amikor az Európai Bizottságban lett mezőgazdasági biztos. Innen állt arra a pályára, ami először a román kormányfői, majd a Renew Europe frakcióvezetői székébe repítette - emelte ki Pászkán, aki szerint kérdés, mennyire ment ez magától, s mennyire segítette egy vagy többféle hátszél.

Ugyanakkor, bár Ciolos maga óvakodott a nyílt uszítástól, az egyik pólusa volt annak a nyílt helyett bújtatott magyarellenes politikai játszmának, amelyet két oldalról folytattak a magyar képviseletben legerősebb RMDSZ szavazótáborának lebontásáért. A retorika lényege az volt, hogy az RMDSZ nem a magyarokat képviseli, mert „eladta magát”. A román jobboldali narratíva szerint a PSD-nek, azaz a szociáldemokratáknak, a városiaknak szánt Ciolos-féle narratíva szerint pedig az „Európa-ellenes” magyar kormánynak - foglalta össze Pászkán. Ciolos maga is a nemzetek felett álló, technokrata megmentőként jelent itt meg, viszont minden magyar kezdeményezést elgáncsolt, miközben pártja, az Igazság, Egység és Szolidaritás Párt (PLUS) szócsövein felerősítve zengették az assszimiláns magyarok hangját, akik támadták a magyar közösség és az etnikai szavazás elvét. Várható - tette hozzá Pászkán - hogy kelet-közép európai politikusként mostantól vele legitimálják a térség elleni döntéseket.

Egyébként abban mindkét szakértő egyetértett, hogy a titkos-szolgálathoz való családi és szervezeti kötődés a román közvélemény szemében kellemetlenebb a magyarellenességnél. Ugyanakkor, tehetjük hozzá, az is érdekes, hogy éppen egy olyan szervezet kolozsvári ifielnöke lett vezető uniós politikus, amely dekrétumában úgy fogalmaz, hogy „Nincs szükségünk semmiféle Európára! Mi Románok vagyunk!”

Mindenesetre az ügyben kerestük Ciolost is, megkérdezve, hogyan változott ennyit a gondolkodása, hogy egy Európa-ellenes, magyargyűlölő szervezet helyi ifivezetőjéből az EP egyik frakcióját vezető emberré kapaszkodott fel, méghozzá magyar helyettessel; ő azonban lapzártánkig nem válaszolt nekünk; egyébként az Azonnali Strasbourgban szóra bírta, de érdemleges válaszokat ők sem kaptak.

Ciolos személyében tehát homályos, magyar- és Európa-ellenes múltú frakcióvezetője lett a liberálisoknak; eme frakció helyettes vezetője pedig a momentumos Cseh Katalin. Őt is kerestük, arról érdeklődve, ismeri-e felettese múltját, és mennyire tartja jó ötletnek a közös átkarolós mosolygós fotó posztolását magyar képviselőnőként, de sajnos ő sem válaszolt kérdéseinkre.