„Képmutató román propaganda”

Valóságos tiltakozáshullám indult meg tavaly még a Magyar Királyság rovására érvényesített területszerzéseiket ünneplő kisantant államoknál, amikor Budapest nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le a határon túli magyarokkal való kapcsolatok erősítéséről.

Június 4-én a kormány nemzetközi kommunikációjáért is felelős osztálya a Twitteren egy Nagy-Magyarország-térképet posztolt az elszakított magyarság lélekszámát és az elszakított területek nagyságát is feltüntetve, angol nyelvű szöveggel, amely emlékeztette az olvasókat, hogy az ország kétharmadát elvették. Marjan Šarec liberális szlovén kormányfő és Borut Pahor szociáldemokrata államfő is tiltakozott, előbbi bocsánatkérést követelt, és némileg anakronisztikus módon nácizmust és fasizmust emlegetett az 1920-as állapotokat jelző térkép kapcsán. Bukarest is azon nyomban reagált, mondván, az EU szellemiségével ellentétes a poszt, Zágráb pedig némiképp visszafogottabban közölte, hogy a térkép valótlan történelmi kontextusban mutatja Horvátországot, amelyet valójában perszonálunió kötött össze a Magyar Királysággal, része viszont nem volt annak.

A történet második felvonására a napokban került sor, miután múlt kedden az Országgyűlés úgy döntött, hogy 2020-at, a trianoni békediktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évének nyilvánítja. Elsőként Szlovákia tiltakozott a régi sebek felszakítása és a területi önrendelkezés ötlete ellen, valamint kifogásolta, hogy Budapest szerint a mai napig megoldatlanok a békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák, mintha a magyar nemzeti kisebbségeket veszélyeztetnék, diszkriminálnák és jogaikat korlátoznák. Ez indokolatlan állítás – szögezte le a Beneš-dekrétumokat a jogrendjében a mai napig megtartó Szlovákia külügyminisztériuma.

Mindezeken jelentősen túlment az a román tiltakozás, amelyre ezt követően került sor. Bukarest, amely Erdély megszerzésének századik évfordulójáról eurómilliárdos pénzszórással és országos csinnadrattával emlékezett meg, leszögezte: elfogadhatatlannak tart minden olyan próbálkozást, amely a történelem átírására és revizionista álláspontok hangoztatására irányul, és ugyancsak megalapozatlannak tartja a felvetett problémákat, hiszen Romániában szó sincs semmiféle diszkriminációról, a román kisebbségvédelem modellértékű,Bukarest minden eszközzel óvja nyelvi, vallási, kulturális és etnikai identitásukat, erősíti az etnikumok közti párbeszédet.

Képmutató és visszás, ugyanakkor tipikus propagandaszöveg – értékelte lapunknak a legfrissebb és legfurcsábbra sikerült román kommünikét Pászkán Zsolt. A Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője szerint a szlovák tiltakozás is kiválthatta a bukaresti panasziratot, hiszen a románok úgy érezhették, nem maradhatnak le. Nem mellesleg, tette hozzá, egy megroggyant legitimitású kormányról beszélünk, amely így tehetett gesztust a románság soviniszta részének. Maga a szöveg ugyanakkor semmi újat nem tartalmaz, a szokásos propagandaállításokat mondja fel a példás kisebbségpolitikáról, miközben tudjuk, hogy nemcsak nyílt jogsértések történnek a magyar közösségekkel szemben, hanem az ellenzék és a kormány is a magyar közösség jogainak csorbításán keresztül próbálja asszimilálni a magyarságot.

A magyar parlament döntése egyébként tiszteletben tartja a jelenlegi határokat és nemzetközi szerződéseket – hangsúlyozta Pászkán –, beleértve az 1947-es párizsi békeszerződést is. A leghangosabban tiltakozó Romániáról mindez egyáltalán nem mondható el, hiszen a román parlament 2017-ben, ellenzéki javaslatra nem holmi megemlékezés napjává, hanem nemzeti ünneppé nyilvánította Románia és Besszarábia egyesülését, amely terület történelmileg Moldovához, jelenleg pedig a Moldovai Köztársasághoz és Ukrajnához tartozik; nem mellesleg számos román politikus számára országprojekt Moldova és Románia egyesítése, tehát Moldova államiságának felszámolása – mondta.

Ami pedig nem más, mint nyílt irredentizmus, a párizsi békeszerződés nyílt tagadása. Az pedig, hogy emellett Budapestet próbálják elrettenteni attól, hogy akármilyen gesztust gyakoroljon az önhibájukon kívül határon túlra került magyarokkal, nem más, mint bullying, politikai zaklatás – tette hozzá a szakértő.