Kirúgták Webert a versenyből

Megkezdődött tegnap délután az európai uniós tagországok vezetőinek kétnapos csúcstalálkozója, amelynek kiemelt témája a tisztújítás volt, azaz az Európai Bizottság, a Parlament és a Tanács elnöke, valamint az uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztjának elosztása. Az állam- és kormányfők a költségvetés, a klímaváltozás, valamint aktuális külpolitikai kérdések után, a lapzártánk után véget ért munkavacsorán tértek ki a csúcspozíciók ügyére. A brüsszeli sajtóinformációk már a csúcstalálkozót megelőző napokban arról szóltak, hogy ezúttal még nem születik döntés, az egyezkedést 30-án folytatják egy informális találkozón. Az új Európai Parlament július 2-án kezdi meg a munkát, addig mindenképpen meg akarnak egyezni a tagállami vezetők.

A találkozót megelőző órákban beigazolódni látszottak azok a hetek óta hangoztatott bennfentes vélemények, hogy a csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszer halott, a tagállami vezetők nem a pártcsaládok listavezetői közül akarnak választani. A brüsszeli Politico értékelése szerint erre gyakorlatilag áldását adta a parlament szociáldemokrata (S&D) és liberális (Renew Europe, Újítsuk meg Európát) frakciója, amikor tegnap közölték Mandfred Weber néppárti (EPP-s) csúcsjelölttel, hogy nem szavaznák meg őt a Bizottság elnökének. Weber számára ez azért végzetes politikailag, mert ugyan a Tanács jelöli a Bizottság elnökét, de az EP-nek meg kell szavaznia, e két frakció nélkül márpedig lehetetlen többséget szereznie. A lap szerint a tagállami vezetők egyébként sem akarják Webert, tehát a két frakció egy elméleti lehetőséget torpedózott meg. Az uniós ügyekkel foglalkozó Euractiv úgy fogalmazott, hogy az S&D és a liberálisok kirúgták Webert a versenyből. Az elmúlt napokban megjelent sokismeretlenes fejtegetések a sajtóban kevés dologban értettek annyira egyet, mint hogy a bajor politikusnak nincs esélye. Egyébként bennfentes pletykák szerint a zöldek (Greens/EFA) sem szavaznák meg Webert, de ők ezt még hivatalosan nem döntötték el.

Az EPP tegnap közleményben jelezte, hogy kitart Weber mellett, és hasonlóan nyilatkozott Antonio Tajani is, a Parlament néppárti elnöke is. Tajani az EPP szokásos, uniós csúcs előtti tanácskozását követően újságíróknak nyilatkozva aláhúzta, a csúcsjelölti rendszer a lehető legdemokratikusabb módja az uniós bizottság vezetőjének kijelölésére. „Ezért, mint az EP elnöke támogatja és megvédi a csúcsjelölti rendszert az esetleg azt megtámadó, eltörölni akaró uniós tagállami vezetőkkel szemben” – jelentette ki.

Tajani alighanem Emmanuel Macron francia elnökre utalt, aki kezdettől fogva szkeptikus a csúcsjelölti rendszerrel szemben, mert egyik nagy pártcsaládban sem a franciák, hanem jellemzően a németek dominálnak. Az államfő megpróbálkozott befolyást szerezni a liberális frakcióban, ám jelöltje, Nathalie Loiseau zajos körülmények között esett ki a frakcióvezetőségért folyó versenyből, amikor kiszivárgott, hogyan minősítette egy háttérbeszélgetésen politikustársait. Macron mindenesetre tegnap a csúcstalálkozóra érkezve azt mondta, a tisztújítási vita nem nevezhető Franciaország és Németország közötti harcnak, az ő célja az, hogy a lehető legjobb csapat álljon össze.

Angela Merkel német kancellár pedig arról beszélt, hogy elképzelhető, hogy nem születik döntés a találkozón, ami szerinte egyébként nem lenne tragédia, hiszen van idejük július másodikáig. Hangsúlyozta, a német kormánypártok továbbra is támogatják a csúcsjelölti rendszert, mindazonáltal elismerte, hogy nem minden uniós állam- és kormányfő osztja ezt a véleményt.

Magyarországot a találkozón Orbán Viktor kormányfő képviseli, aki az ülést megelőzően részt vett a Visegrádi Négyek országainak tanácskozásán is. A V4-es vezetők legutóbb múlt héten találkoztak, amikor egy budapesti informális csúcson egyeztették álláspontjaikat. Korábbi cseh és magyar sajtóértesülések szerint a V4-ek törekedni fognak rá, hogy egy közép-európai jelölt, például Maros Sefcovic szlovák uniós biztos, a Bizottság energiaunióért felelős alelnöke számára szerezzék meg legalább a főképviselői tisztséget.

Elemzők szerint az EPP válaszút előtt áll, vagy minden áron kitart Weber mellett, és blokkol minden megállapodást mind az Európai Tanácsban, mind az Európai Parlamentben, vagy pedig „taktikai visszavonulót” fúj, és megpróbálja egy másik jelöltjét elfogadtatni a brüsszeli testület élére. A sajtóban esélyesként emlegetik a Michel Barnier Brexit-főtárgyalót, aki néppárti politikus, és mivel francia, Macron támogatását is megszerezheti.