Külföld

Hol lopva, hol dübörögve halad a románosítás Marosvásárhelyen

Közös vizsgáztatás, közös ösztöndíjkeret és talán közös felvételi – az egykori dedikált magyar egyetemet, a MOGYE-t nemrég a nevétől is megfosztotta a román vezetőség

Megmaradt magyar jellegét is elveszítheti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE, fél éve MOGYTME), amely dedikált magyar intézményként jött létre, mostanra viszont már a nevét is elrománosították. Tanárok és hallgatók festették le lapunknak a helyzet jogi és szakmai fonákságait.

Hol lopva, hol dübörögve halad a románosítás Marosvásárhelyen
A Petru Maiorral való egyesítés utáni név – a MOGYTME – is időlegesnek bizonyult
Fotó: Hegedüs Róbert

A történelmi Székelyföld „fővárosa”, Marosvásárhely frontváros, szimbolikus helyszín: itt zajlott a fekete március néven elhíresült magyarellenes román pogrom 1990-ben. Miután a város elvesztette magyar többségét, az ezredfordulón már román polgármestert választottak Dorin Florea személyében, aki a város fejlesztése helyett inkább annak elrománosítására fordítja energiáit. A még mindig negyven százalék fölötti magyarság jelenléte a nyilvános tereken egyre halványul: a kétnyelvű táblák elmaradoznak, az utcán ritka a magyar szó.

Ahogy az egykori MOGYE patinás épületének ligetes-kertes előterét rójuk – a lufik és az ünneplőben fotózkodó, ballagó diákok körében –, még inkább a román elem dominál. Nem csoda: a Petru Maior Egyetemmel való egyesítés óta a magyarok aránya harmincról húsz százalék alá esett. Az elméleti oktatást anyanyelvükön, a gyakorlatit azonban már csak románul kapják. A helyzet pedig várhatóan tovább romlik.

A magyarok védett státusának további eróziója, az erőltetett közösködés óhatatlanul a magyar jelleg még erősebb elsorvadásával, kiszorulásával jár majd, hiszen egy magyar helyre két-háromszoros, egy román helyre viszont hat-hétszeres a túljelentkezés. Ettől a veszélytől tartott szinte kivétel nélkül mindenki, akivel stábunk szóba elegyedett.

Ha akarják, ezen a nyáron keresztülviszik az összes változtatást, amit akarnak, mi meg arra jövünk vissza szeptemberben, hogy már nincsen mit tenni – festette le a közhangulatot lapunknak a negyedéves Heidenhoffer Erhard. A diákaktivista hozzátette: az egyetem román többségű vezetése azt csinál, amit akar. A saját szabályaikat is csak akkor tartják be, ha nekik kedvez, ha nem, gond nélkül megszegik. Ott tartunk, hogy úgy érzik, már megindokolniuk sem kell – kesergett.

Szavainak nem várt aktualitást adott az a friss hír, miszerint a rektor, Leonard Azamfirei bejelentette, az egyetem George Emil Palade román orvos nevét veszi fel. A névváltoztatást az egyetem magyar vonala természetesen ellenezte, de érveiket most sem hallgatta meg senki, és még a multikulturális jellegre utaló (a kolozsvári Babes–Bolyai Egyeteméhez hasonló) kettős elnevezésről szóló javaslataikat is félresöpörték. A diákság ezúttal otthon maradt – mondta lapunknak az ötödéves Mátyás Botond, diákszenátor –, hiszen a vezetés direkt úgy időzítette a dolgot, hogy az a vizsgaidőszakra essen, amikor az arra készülő hallgatók nehezen mobilizálhatók.

Szabó Béla: Porhintés a minőségjavítás
Szabó Béla: Porhintés a minőségjavítás
Fotó: Hegedüs Róbert

A névváltoztatás pedig csak egy szimbolikus szeg a koporsóba – értett egyet a diákokkal a magyar vonal vezetője, Szabó Béla is. Mint a professzor elmondta, ezzel a minőségjavítás jelszava alatt korlátozzák a még meglévő, minimális szabadságunkat; miközben az egységes vizsgáztatási rendszert fű alatt a román kollégák is ellenzik, de konfrontálódni már nem hajlandóak emiatt a szenátusban. Az egységes vizsgáztatás lényege, hogy a román, a magyar és az angol nyelven oktató tanárok azonos arányban dolgozzák ki a vizsgák kérdéssorait, megszűnik a nyelvi különválasztottság. A tanszékvezetők többsége viszont román, így általában rajtuk múlik, hogy mi kerüljön a vizsgalapra. Van, ahol az egy szem magyar adjunktus már az előadást is megkapta románul, hogy fordítsa le magyarra, és azt adja elő – mesélte a tagozatvezető.

Közben – tette hozzá – az ösztöndíjrendszernél is  az összevonást pedzegetik, azaz megszűnne a külön magyar ösztöndíjas keret, ami a román túljelentkezés miatt ugyancsak a magyarokat sújtaná. Mindezt egyébként úgy, hogy egy magyar kisebbségi orvostanhallgató után mintegy tizenhatszoros fejpénz jár az egyetemnek – amiből a magyarok ugyanakkor semmit sem látnak. Erről Heidenhoffer Erhard is elmondta, a biokémiatermek ugyanazzal a felszereltséggel és állapotban működnek, mint amikor harminc éve a szülei jártak oda.

A diákok zöme Márton László, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke szerint is a közös vizsgáztatás és a közös ösztöndíjszámítás problémáját látja a legsúlyosabbnak – amihez ha kapcsolódik a harmadik pillér, a közös felvételi is, azaz megszűnik a magyarok számára dedikált mennyiségű hely, akkor végleg oda a bármiféle magyar jelleg. A közös tételsor szerinte kétségbe vonja a magyar nyelvű oktatás értelmét is, hiszen előfordulhat, hogy csak románul kapható könyvekből kell majd vizsgáznia. Papp Noémi harmadéves hallgató szerint akkor is adódnak szakmai problémák, ha nem így történik, és az egyes tanárok bibliográfiáit összefésülik: az óriásira duzzadt anyagot ugyanis így csak felületesen lehet elsajátítani.

Egyébként – mint Heidenhoffer Erhard felidézte – a románok sem örvendeztek a változások miatt, a három nagyobb tüntetésből az első kettőn ők is ott voltak: az egyetemegyesítésnél a színvonalromlás ellen tiltakoztak, a januári „cetlis tüntetésen” a be nem tartott ígéretek miatt. A közös vizsgáztatás belengetésénél viszont már elmaradoztak magyar társaik mellől. Az elkülönülés Erhard szerint inkább hűvös semlegességben nyilvánul meg, bár a románokat suttogó propagandával próbálják a magyarok ellen hangolni.

Fodor Géza, az intézet volt gyakorlati oktatója szerint mindemellett generációs és kivándorlási problémák is nehezítik a magyar képzés helyzetét. Amikor ő végzett – 1983-ban – még egyforma számban voltak magyarok és románok. A gyakorlati képzés is elérhető volt magyarul, ha volt rá tanerő. Negyedszázados oktatói pályájáról ambivalens emlékei vannak: volt, aki feljelentette őt a klinikafőnöknél a magyar nyelvű tanítás miatt, de olyan is volt, aki színromán hallgató létére kezdett magyarul tanulni. Fodor problémának látja még a végzett orvosok kivándorlását, ami már az ő korosztályát is sújtotta. Ezért bár professzori szinten – generációs okokból – még talán akad magyar az orvosin, oktatóból, tanársegédből egyre kevesebb. Azaz az oktatói és a hallgatói utánpótlás is igencsak problémás. Ezzel Szabó Béla is egyetértett, hozzátéve: az állandó bizonytalanságban a magyar vonal maga sem tud saját embereket és oktatókat kinevelni.

Most mindenki borúlátó. Heidenhoffer Erhard szerint, ha ügyesek is, legfeljebb időt nyerhetnek, de az is életbevágó lehet. Ami a politikum támogatását illeti, a hallgatók szerint az legfeljebb szavakban és jó szándékban volt mérhető, Szabó Béla viszont örömtelinek nevezte, hogy az RMDSZ vezetése is beszállt a küzdelembe. A közösség részéről pedig maradtak a petíciók. A közös vizsgáztatás ellen hatszáznál több diák tiltakozott, ahogy most is petíció indult a névváltoztatás ellen, amivel – a Mátyás Botond diákszenátor szavaival élve – már a multikulturális látszatra is feladták az utolsó kenetet.

Diákok egy kisebb csoportjával később is találkoztunk. Ők saját bevallásuk szerint afféle belső ellenzékként próbálják a diákszövetséget és a tanárokat ösztökélni a határozottabb fellépésre. Szerintük mindenki a másikra vár: a tanárok az RMDSZ-re, a diákok pedig a tanárokra, hogy azok tegyenek valamit, miközben az egyébként szegregációs vádakat megfogalmazó román vezetőség már rég kiszorította a magyarokat a döntéshozatalból, és elnémította őket, olykor mélyen szekus módszerekkel. Terjedelmi okokból minderre egy későbbi lapszámban térünk ki.

Objektum doboz

Kronológia

1872: létrejött a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem. 1919-ben a román hatalom elől menekülnie kellett, 1940-ig Szegeden, majd a második bécsi döntést követően visszaköltözött Kolozsvárra.

1945: Ferenc József király nevét elhagyva, az egyetem romjain létrejött a kolozsvári Bolyai, később Babeș–Bolyai Tudományegyetem.

1948: a kolozsvári Bolyaiból kiválik annak orvostudományi kara, és létrejön – királyi rendelettel – a magyar kisebbségnek dedikált, kizárólag magyar nyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (később Egyetem).

1962: felsőbb román állami utasításra bevezették a kétnyelvű – román és magyar – oktatást. Ekkor 88 végzős diákból 81 magyar és mindössze két román volt, a magyarok aránya folyamatosan csökkent. 1983-ban már csak a végzősök fele, 1994-ben 240 végzősből pedig már csak 28 volt magyar.

1990. március 19.: a MOGYE magyar hallgatóinak tüntetése nyomán kiinduló magyarellenes pogrom.

2011–2012: éles konfliktus alakult ki az egyetem román vezetősége és magyar tagozata között, mert előbbiek bojkottálták a magyaroknak kedvező kormánydöntéseket. Az ügy egy elvi, hétpontos kompromisszummal zárult, amit a román fél azóta sem tart be.

2018. április 18.: a MOGYE és a Petru Maior Egyetem szenátusai megszavazták a két intézmény egyesítését MOGYTME néven a magyar oktatók és diákok akarata ellenében. A magyarok aránya 20 százalék alá csökkent.

Megszállás lépésről lépésre

Kopogtatni, betüremkedni, majd kitúrni a másikat. A dákó-lovári taktika jellemző fogása, egyszerű, mint a faék, és ugyanolyan elnyűhetetlen is. Éppen most ünnepelték a legsikeresebb alkalmazásának századik évfordulóját, Erdély megszerzésének jubileumát, amelyhez évtizedes alattomos taktikázáson, három áruláson és alapvetően az erkölcsi-etikai érzék teljes hiányán át vezetett az út. A MOGYE magyar egyetemként kezdte, a második fázisban erőszakkal nemzetközivé tették, testvériesen megfelezve magukkal, most pedig a végső állomásként a maradék térfélről is erővel tuszakolják ki a magyarokat. Eközben egy másik hadszíntéren, Úz völgyében a zömmel magyar, románt távolról sem látott temetőt próbálják meg éppen nemzetköziesíteni – a végkifejlet nem lehet kérdéses.

Sajátos bírságolási gyakorlat

Jogállami kettős mérce az Úz-völgye ügyében

A kovásznai önkormányzat alelnöke után szombaton Borboly Csabát is megbírságolta 3 ezer lejre (204 ezer forint) a román csendőrség az Úz-völgyi katonai temetőnél június 6-án szervezett békés tüntetés miatt. Hargita megye önkormányzatának elnöke szerint a román hatóságok most újfent bemutatták, milyen gyorsak és határozottak tudnak lenni, ha a kisebbséggel szemben kell fellépni, miközben az egész konfliktust kirobbantó dormánfalvi polgármester törvénytelenségei vagy az Úz-völgyi katonai temetőben randalírozók ügyében tudomása szerint nem intézkedtek a hatóságok. Közölte: a bírság ellen fellebbezni fog, és tájékoztatni fogják a nemzetközi közvéleményt az etnikai alapon diszkrimináló román állam lépéseiről. Emlékezetes, az Úz-völgyi ellentéteket az robbantotta ki, hogy a román többségű Dormánfalva polgármestere román kamusírokat gyártott magyar hősi halottak hantjai fölött az első világháború során kialakított, zömmel osztrák–magyar katonai temetőben, ahol valójában egyetlen román katona sem nyugszik, majd román nacionalista vandálok magyar sírokat gyalázó, erőszakos akciója után fel is szenteltette a kamusírokat. A bírságolások ellen korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is tiltakozott, Csíkszeredában pedig az Erdélyi Magyar Néppárt szervezett tüntetést holnapra.
 

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom