„A románok csak hátba támadva tudtak győzni”

Hiába kérette be a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) az Úz-völgyi temetőben történt események miatt a budapesti román nagykövetet, ő megtagadta a párbeszédet. Ezt Magyar Levente, a KKM parlamenti államtitkára közölte pénteken Budapesten az MTI szerint, kiemelve: a magyar katonai temetőben csütörtökön történtek után tiltakozó jegyzéket küldtek, emellett bekérették a román nagykövetet, aki központi utasításra hivatkozva megtagadta ezt. Románia elállt a párbeszéd lehetőségétől – jelentette ki. Magyar Levente hangsúlyozta, Magyarország azt várja Romániától, hogy alaposan vizsgálja ki ezt a „gyalázatos esetet”, amely során a román rendvédelmi erők szerinte passzívan szemlélték a történteket.

A bukaresti külügyminisztérium elutasította az államtitkár által megfogalmazott vádakat. Szerintük a magyar tisztségviselők szították a feszültséget, miközben a román fél folyamatosan nyugalomra intett. Románia budapesti nagykövete pedig – mint írták – nem utasította el, hogy bemenjen a KKM-be, hanem egy másik időpontot javasolt. Az Úz-völgyi első világháborús magyar sírkertben Dormánfalva önkormányzata áprilisban önkényesen alakított ki román parcellát és állított emlékművet, amelyet csütörtökön akartak felszentelni. A helyi magyarok élőlánccal tiltakoztak ez ellen, de a román résztvevők erőszakkal benyomultak a sírkertbe. A román rendőrség az ügyben rongálás miatt indított vizsgálatot.

A helyszínen stábunk nem talált nagyobb felfordulást: még a Hargita Népe stábja által látott, kitört léceket is pótolta valaki – mintha mi se történt volna. A különbség szerdai látogatásunkhoz képest az volt, hogy a magyar keresztek a románok mellől részben hiányoztak, részben a korábbi, stabil magyar fakeresztek mellé állították. Mindössze néhány szállingózó turistát találtunk a helyszínen. És Borbély Andrást, az élőlánc egyik szervezőjét. „Itt csüngtek a kapukon a kerítésen, mint a majmok” – mutatta a történtek helyszíneit. A zömmel román csendőrökre nem panaszkodott, mint mondta, kevesen voltak ennyi dühödt emberre, akik laza sorfalukat is benyomták az árokba. A vezetőiket viszont illette pár keresetlen szóval, főleg azért, mert azt hazudták a médiának, hogy nem volt atrocitás. Mindenesetre szerinte jól mutatta az incidens a két nemzet és a két kultúra közötti különbséget. „Akik így emlékeznek a hőseikre, üvöltözve, zászlólengetve, részegen s még más szerek hatása alatt randalírozva, másokra támadva, azokkal nemhogy együtt, de egymás mellett sem lehet élni” – tette hozzá, mondván, az erkölcsi győzelem a magyaroké, s fontos, hogy pártpolitikától függetlenül az összmagyarság kiállt a gyalázat ellen.

Az összefogás erejéről beszélt a főszervező is lapunknak. Jakab Kevendet Sepsiszentgyörgyön értük utol még az incidens estéjén. Ő emlékeztetett: a románok megint csak hátbatámadva tudtak győzni, akárcsak száz éve. Ő viszont különösen büszke a székelységre, hogy bár két tűz közé szorulva álltak, miután a vandálok bemásztak a kerítésen, s kétoldalról részeg tömeg acsargott a magyarokra, ennek ellenére „még a legmarkosabb székely legény sem ütött vissza a provokátoroknak”, és az erdélyi magyar politikusok is jelesre vizsgáztak. S azt is csodával határosnak nevezte, hogy mindannyian többé-kevésbé épen hazakerültek. Ugyanakkor szerinte ez az egyetlen járható út, a törvény betartása, ugyanis az igazságnak csak jogi úton lehet érvényt szerezni.

Forrás: Hegedüs Róbert

Engem is majdnem megütöttek, már emelte a kezét a román, de erősen védtek a fiatalok, akik velem voltak – mondta lapunknak vitéz Bartha Mihály. A kilencvenöt éves, az Úz völgyében harcoltak közül az utolsó élő veterán maga is ott volt a román provokáció idején, a vizes sánc mögött, kézenfogva imádkozott a többiekkel az élőláncban. „Sírtam én, amikor láttam, hogy a gyönyörű székelykaput, amit mi állítottunk, szedik szét a románok, kérdeztem az egyiket, mit csinál, s akkor majdnem megütött. Aztán le kellett mennünk, nem volt mit tenni, sokszor annyian voltak” – mondta indulattal. Hozzá is tette: akikkel ott dolga akadt, azok barbárok voltak, nem emberek, és azt is pontosan tudja, hogy nem fekszenek román holttestek a kamusírok alatt. Románok a közelben sem voltak, erre nagyon jól emlékszik, de 1944-ben sem, amikor ő székely határőrszakaszával együtt védte a völgyet a szovjetektől, mielőtt a túlerő elől vissza kellett volna vonulniuk. A háború vége óta minden augusztus 26-án ellátogatott a helyszínre, a kommunizmus alatt csak a bajtársakkal, 1989 óta viszont – az elmaradozó veteránok pótlására – egyre többen csatlakoztak hozzá. Tavaly már ezerfős zarándoklat ment vele együtt a völgybe, a történtek fényé­ben pedig valószínű, hogy idén igazi tömegtüntetés várható.

A Fidesz és a KDNP mellett elítélte a történteket a Jobbik, a Mi Hazánk Mozgalom és az LMP is. Megdöbbenését fejezte ki az incidens miatt az Emberi Erőforrások Minisztériuma is. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor a román belügyminiszter és Hargita megye prefektusának lemondását követelte.