„Izgalmas hetek jönnek”

– A kormányzó Baloldal (Venstre) lényegesen jobban szerepelt, mint négy éve, de a szociáldemokraták (SD), az előzővel közel azonos eredménnyel így is megelőzték. Mi befolyásolta a népszerűségüket?

– A nagy sztori itt az SD. Mette Fredriksen vezetése alatt keményvonalas migrációs politikát vállaltak fel, és úgy tűnik, ez a kockáztatás be is jött. A baloldalon elvettek ugyan tőlük szavazatokat, de teljesítették a legfontosabb feladatot, szavazókat szereztek a spektrum jobboldaláról, s ezzel a dán politika gravitációs középpontját balra tolták. Az SD lett a hatalmi centrum. A Venstre keserédes éjszakán van túl. Sokat nyertek, de haszontalanul, mert a többi jobboldali pártnak, különösen a Dán Néppártnak (DF) katasztrofális éjszakája volt. Lars Løkke Rasmussen kormányfő számára ez személyes győzelem, de egyúttal búcsú is a kormányzástól.

– Miért feleződött meg a DF tábora?

– Számos problémájuk volt, de a legfőbb az, hogy az SD semlegesítette azt a politikai érvet, ami az elmúlt húsz évben különleges hatalmi pozíciót biztosított a DF-nek: a migrációt. Mette Fredriksen sok szavazót győzött meg arról, hogy szigorú migrációs politikát fog vinni, ez pedig nagyon rosszul érintette a Néppártot, hiszen sok korábban elcsábított szavazó visszatért a szociáldemokratákhoz. Ráadásul a DF-nek először lettek jobboldali kihívói, két nacionalista párt is megjelent, és egyikük át is lépte a kétszázalékos küszöböt. De ennél is fontosabb, hogy a választási kampány erősen a jóléti állam és a klíma témájára épült. Mindkettő problémás a DF-nek, mert a klíma ügyében alig szólalnak meg, az SD keményvonalas migrációs politikája pedig lehetővé tette, hogy a jóléti államot támogató, ám a migrációval szemben szkeptikus szavazók visszatérjenek hozzájuk.

– Milyen koalíciós lehetőségek vannak?

– Ez lesz a legnehezebb Fredriksen és az SD számára, alighanem eltart majd egy darabig. A legvalószínűbb lehetőség, amire Fredriksen utalt is, az a kisebbségi kormány a baloldali pártok külső támogatásával, ami így már többséget képez. Az SD azonban a migráció kérdésében leginkább a jobboldalt vonná be, a gazdaságban és a klímában pedig a balt, ez pedig nehéz lesz, hiszen a baloldali pártok a jó eredményeiktől felbátorodva kemény követelményeket támaszthatnak a jóléti állam, a klíma és a bevándorlás témájában. Rasmussen nagykoalíciót javasolt a választás éjszakáján, de ezt Fredriksen gyorsan elutasította. Izgalmas hetek jönnek.

– Úgy tűnik, hogy minden nagyobb párt korlátozná a migrációt, konszenzus eszerint van ebben a kérdésben? Milyen összefüggésben áll ez az új, radikális pártok, mint például a nyilvános Korán-égetésekről ismert Keményvonal (Stram Kurs) megjelenésével?

– A keményvonalas migrációs politikának többsége van a parlamentben, azok a pártok azonban, amelyek támogatására az SD számít, néhány szabályozás megváltozatását követelik. Fredriksen azt ígérte, nem fog engedni, szóval ez egy érdekes területe lesz a tárgyalásoknak. A dán szavazók egyértelműen elutasították a nagyon radikális, rendszerellenes Stram Kurst, a másik jobboldali párt, az Új Polgáriak (Nye Borgerlige) azonban bejutott a parlamentbe, valószínűleg a DF-től elvett szavazatokkal. Rasmussen egyértelműsítette, hogy az ő értékeik, azaz a kilépés az EU-ból és a nemzetközi egyezmények figyelmen kívül hagyása nem összeegyeztethető a pártjáéival.