Kurz nem veszi át a néppárti frakció vezetését

Az ÖVP frakcióvezetője August Wöginger marad, aki e pozícióban már a korábbiakban is kitűnő munkát végzett, és Kurz bizalmát élvezi - tette hozzá a szóvivő.
Közölte továbbá, hogy az ÖVP-t vezető Kurz a fizetését sem veszi fel.
Kurz most mindenekelőtt „mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a zökkenőmentes átmenetet az ügyvivő kormánynak” - hangsúlyozta a szóvivő, hozzátéve, hogy ezt követően Kurz országjárásra indul Ausztriában, hogy „támogatást szerezzen az emberektől irányvonalának folytatásához”.

Kurzot és kormányát hétfőn mozdította el posztjáról az osztrák parlament, miután az ellenzéki pártok összehangoltan ellene szavaztak. A kancellár ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány szavazásán az Osztrák Szociáldemokrata Párttal (SPÖ) együtt voksolt a radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is, amely egy hete még koalícióban együtt kormányzott Kurzcal, ám a néppárti kancellár felmondta a szövetséget, miután kompromittáló videó került napvilágra az FPÖ vezetőjéről, Heinz-Christian Strache alkancellárról.

Alexander van der Bellen osztrák államfő kedden hivatalosan felmentette Sebastian Kurz kormányát. 

Alexander Van der Bellen ugyanakkor ideiglenesen kinevezte a feloszlatott kormány tagjait addigi miniszteri tisztségeikre, ameddig az ügyvivő kormány hivatalba nem lép.
Az ügyvivő kormány tagjait várhatóan a jövő héten nevezik ki. Az ügyvivő kormány előreláthatólag szeptemberig, az előrehozott választásokig marad hivatalban. Az ügyvivő kormány kinevezéséig a kancellári feladatokat átmenetileg Hartwig Löger kancellárhelyettes, pénzügyminiszter látja el.

A bizalmatlansági indítvány az osztrák jog szerint a legerősebb politikai szankció, amely a kormány tagjaival vagy akár a kabinet egészével szemben alkalmazható; ha az alsóház, a Nemzeti Tanács többsége úgy dönt, hogy megvonja bizalmát a kormánytól vagy valamelyik minisztertől, akkor az államfő a kabinetet vagy az érintett kabinettagot minden további nélkül felmenti hivatalából. Ausztria második világháború utáni történetében eddig még sosem fordult elő, hogy a parlament megvonta volna a bizalmat a kormánytól vagy valamelyik tagjától, mert a többség vagy kitartott az illető mellett, vagy önszántából lemondott, akinek az elmozdítását kezdeményezték.