Tiszteletben kell tartani az emberek akaratát

– Az Európa furcsa halála című könyvének végkicsengése nem túl biztató. Optimistábban látja Európa jövőjét, mint néhány éve, vagy éppen ellenkezőleg?

– Egyre bonyolultabbá válik a helyzet. A határvédelem tekintetében jobb, a nyomás is csökkent, köszönhetően például az EU–török megállapodásnak és más döntéseknek. A gond azonban az, hogy a lényegi kérdésekkel, amelyek az egész migrációs helyzetet okozzák, továbbra sem foglalkoztunk.

– Mi a véleménye az ENSZ migrációs csomagjáról, amit Brüsszelben éppen megpróbálnak becsempészni az uniós jogba?
– Igazuk volt azoknak az országoknak, amelyek nem írták alá. Ott van például Ausztrália, egy liberális demokrácia, és ők is tudták, hogy nem jó a javaslat. Akik nem írták alá, igen előrelátóak, az emberek pedig joggal aggódtak amiatt, hogy a csomag nem tesz kellően különbséget az illegális és a legális migráció között. A legjobban az szúr szemet, hogy mintha azt sugallná a csomag, hogy helyesen cselekedni tulajdonképpen helytelen. Helyes dolog támogatni egy folyamatot, amelynek nem látjuk a végét, és helytelen aggódni miatta. Mindezek mögött az az erkölcsi alaptétel, hogy nyitottnak lenni jó, zártnak lenni pedig legalábbis gyanakvásra ad okot. Az idő meg fogja mutatni, melyik álláspont is volt értelmesebb. Az is alaptétel, hogy optimistának lenni jó, pesszimistának lenni viszont rossz. A nyitott határok és laza ellen­őrzés jó, a szigorú határvédelempedig rossz, gyanús.

– A Fidesz és az Európai Néppárt egyes pártjai között kialakult konfliktus mögött is meghúzódik a bevándorlásról és identitásról való, alapvetően eltérő gondolkozás. Lehetséges konszenzusra jutni?

– Jelenleg biztosan nem. A válasz annyira világos, el kell fogadni a teljesen egyértelmű közakaratot ebben a kérdésben. Nemrég Berlinben voltam, ahol egy panelbeszélgetésen felidéztem, hogy néhány éve még azt mondták az emberek Euró­pában, hogy ott vannak azok a francos britek, csak a baj van velük, lépjenek csak ki, rendben, úgyis furák. Jó, hát ebben van valami igazság. Na de azóta már mutogathatnak a fura magyarokra, lengyelekre, visegrádiakra, sőt olaszokra. Aztán ott vannak a holland regionális választások. Először csak a britek, aztán Kelet-Közép-Európa, Olaszország, Hollandia… Miért tesznek még mindig úgy az unióban, hogy lehet helyesen és helytelenül szavazni? A választások az emberek akaratát fejezik ki. Vegyük a Néppártot! A Fidesz alighanem a legsikeresebb tagpártjuk. Lehet velük egyetérteni vagy nem egyetérteni, de rendkívül jól teljesítenek a választásokon. Nem tetszik ezt a minősítgető, kioktató, büntető politika egy olyan párttal szemben, amely a magyar emberek akaratát képviseli. Ez őrület! Ha az Európai Unió működni akar, akkor ez a hozzáállás, hogy lehet rosszul és jól választani, nagyon-nagyon káros.

– A kelet-közép-európai fővárosokból nézve úgy tűnik, az egész régiót lenézik.

– Nem szeretem ezt a látásmódot, de valóban jelen van bizonyos fokig. Egyes nyugat-európai országok azt hiszik, az új tagoknak csak fejlődniük kellene még, olyanabbá válniuk, mint mi, és rájönnek, milyen csodálatosak vagyunk. Ez az állítás legalábbis vitatható. Ennek a térségnek az országai úgy döntöttek, hogy egy sor kérdésben nem követik a nyugat-európai utat. Az emberek többsége így döntött, én ezt tiszteletben tartom, és az EU-nak is ezt kellene tennie.

– Ha már többségi döntés és népakarat, hogyan látja a Brexitet? Eljött az eredeti céldátum, de a kilépés három év után sem.

– Szándékosan bonyolultra tervezték az unió elhagyását. Szerencsétlenségünkre ráadásul ehhez társult egy gyenge miniszterelnök és egy gyenge, koalícióban kormányzó párt. A brit emberek akaratát így még nehezebb volt érvényesíteni. A parlamentben ráadásul azok vannak többségben, akik maradni akarnak. Eleve olyan dolgot akarunk csinálni, ami önmagában is bonyolult, és ezt csak tovább nehezíti az az elit, amely sosem akarta elhagyni az uniót. Egy ausztrál politikus egyszer azt mondta nekem, hogy nincs olyan probléma, amit a kormány ne tudna egyszerűként feltüntetni, ha valóban meg akarja oldani. És ugyanígy, ha nem akarják megcsinálni, végtelenül bonyolulttá tudják tenni. Nagyon-nagyon aggódom az országom miatt. Megkérdezték a véleményünket, de úgy látszik, rossz választ adtunk. Szerintem ez volt a jó válasz, de a lényeg az, hogy ez az emberek akarata.

2016. június 23. Az Egyesült Királyság uniós tagságáról szóló véleménynyilvánító referendumon a választók 51,9 százaléka a kilépésre szavazott.

2016. június 24. Lemond David Cameron konzervatív kormányfő, aki a bentmaradást támogatta. Utódjául a szintén uniópárti belügyminisztert, Theresa Mayt választották.

2017. március 29. Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének küldött levelével Theresa May brit kormányfő aktiválta a hivatalos kilépési folyamatot elindító 50. cikkelyt.

2017. április 18. May váratlanul előrehozott választásokat jelentett be a Brexithez szükséges belpolitikai egység megteremtése érdekében.

2017. május 22. A tagállamok jóváhagyták az Európai Bizottság javaslatát a tárgyalások megindítására.

2017. június 8. Elvesztette abszolút többségét az előrehozott választásokon a Konzervatív Párt, csak az észak-ír Demokratikus Unionista Párt (DUP) külső eseti támogatásával tudott kisebbségi kormányt alakítani.

2018. február 28. Az Európai Bizottság közzétette a Brexit feltételeiről szóló egyezmény első hivatalos jogi tervezetét, May pedig elfogadhatatlannak nevezte az ír–északír határellenőrzéséről szóló javaslatot, ami ettől kezdve sokáig vita tárgyává vált.

2018. március 22–23. A tagállamok jóváhagyták a jövőbeni kapcsolatokra vonatkozó tárgyalási irányelveket, és rábólintottak a 2019. március 30-tól 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakra is.

2018. november 22. Tusk bejelentette, hogy megszületett a jövőbeli EU-brit kapcsolatokról szóló politikai nyilatkozat tervezete.

2019. január 15. Elutasította a londoni alsóház a kilépés feltételeiről szóló megállapodást, a kormány túlélte a bizalmatlansági szavazást.

2019. február 7. Jean-Claude Juncker, az Euró­pai Bizottság elnöke és Theresa May a tárgyalások folytatásáról állapodtak meg.

2019. március 12–14. A londoni alsóház elutasította a kilépés feltételeiről szóló megállapodást, majd a megállapodás nélküli Brexit bármikori lehetőségét is, a kormány pedig a Brexit halasztását kezdeményezte június végéig – ezt már támogatta a parlament.

2019. március 22. Az Európai Tanács ülésén a tagállamok megállapodtak, hogy május 22. az új határidő, ha az alsóház elfogadja a távozás feltételeit rögzítő, kétszer már leszavazott megállapodást, újabb elutasítás esetén pedig április 12-e a határidő.

2019. március 25. Megszavazta a brit alsóház, hogy maga dönthessen a különböző Brexit-alternatívákról, 29-én ismét napirendre kerülhet a kilépési megállapodás.