Krónika
Az első mobilhívás, ami felforgatta a világot
Martin Cooper története, aki egy „téglával” a kezében írta át a kommunikáció jövőjét
Martin Cooper, a Motorola vezető mérnöke nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a vezetékek rabigájától való megszabadulást. Elektromérnökként végzett az Illinois Institute of Technology-n, majd a haditengerészetnél szolgált, mielőtt csatlakozott volna a Motorola csapatához az 1950-es években. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a kommunikációnak személyesebbnek, szabadabbnak és mozgékonyabbnak kell lennie és meg is akarta mutatni a világnak, hogy ez lehetséges.
A 60-as évek végén az AT&T Bell Labs fejlesztette az első mobilhálózat koncepcióját, ám elképzelésük egy autóba szerelt, hatalmas készülékhez kapcsolódott. A Motorola, Cooper vezetésével, viszont hitt benne, hogy a kommunikációs szabadság akkor teljesedik ki, ha az emberi kézbe adható egy saját, hordozható készülék.
Martin Cooper többször is nyilatkozott arról, hogy a Star Trek legendás sorozata – és azon belül is Kirk kapitány kommunikátora – hatással volt rá, amikor a mobiltelefon ötletén dolgozott. A kommunikátor egy kis, kézben tartható, vezeték nélküli eszköz volt, amellyel a szereplők bárhonnan kapcsolatba léphettek egymással, akár bolygók felszínéről is. Ez a kütyü olyan benyomást tett az ifjú mérnökre, hogy Cooper így fogalmazott egy interjúban:
„A Star Trek kommunikátora nagyon hasonlított arra, amit mi végül megalkottunk. Elképzelték, mi pedig megvalósítottuk.”
A fejlesztésnek ez a fantázia adott lendületet. Cooper nem a Star Trek alapján kezdett el mérnöki terveket gyártani, de a sorozat és más sci-fi művek megerősítették abban a vízióban, hogy a vezetékek nélküli jövő nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű. Ráadásul a '60-as, '70-es években a technológiai jövőről való gondolkodás nagy részben a popkultúra terepe volt – míg a mérnökök azt kutatták, hogyan lehetne jobb rádiót építeni, a sci-fi azt képzelte el, mi lenne, ha az egész világ rádióként működne. És lássuk be, van valami költői abban, hogy a világ első mobilhívása mögött nemcsak a tudomány, hanem egy kis csillagközi álmodozás is ott rejtőzik.
Cooper és csapata 90 nap alatt fejlesztette le a DynaTAC 8000X névre keresztelt prototípust. A készülék több mint egy kilót nyomott, egy töltéssel 30 percig lehetett vele beszélni, és 10 órát kellett tölteni. Mégis: ez volt az első valódi, kézben hordozható, vezeték nélküli telefon.
A bemutató célja nem csupán technológiai áttörés volt, ez volt a Motorola fricskája az AT&T felé. Cooper nem titkolta: az első hívást direkt a konkurens Engelnek szánta. És hogy mit érzett? „Azt, hogy felszabadítottuk az embereket. Mostantól nem a telefon vár rád otthon, hanem te viszed magaddal a kapcsolatot.”
Azt gondolnánk, hogy Martin Cooper 1973-as telefonhívása után azonnal beindult a mobilforradalom, de ez egyáltalán nem így volt. A Motorola 1983-ban véglegesítette a DynaTAC 8000X modellt: 790 gramm, 30 perces beszélgetési idő, LED-kijelzővel, márciusában az FCC (amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság) jóváhagyta a kereskedelmi forgalmazást. Októberben a DynaTAC 8000X megjelent a boltokban, 3995 dolláros (mai árfolyamon kb. 10 ezer dolláros!) áron. A két dátum között egy teljes évtized telt el, tele harcokkal, fejlesztésekkel és politikai csatározásokkal. Nézzük, mi történt a kulisszák mögött abban az évtizedben!
1973–1975 között jött el a prototípusok kora. A Cooper által bemutatott első készülék még laboratóriumi „szörnyeteg” volt: nehéz, törékeny, drága. A Motorola mérnökei ezután éveket töltöttek azzal, hogy a technológiát stabilabbá, biztonságosabbá és újra tölthetővé tegyék. A hordozhatóság kulcsfontosságú volt: kisebb akkumulátor, jobb antenna, megbízhatóbb hívásminőség kellett.
1975 és 1979 közötti időszakot a szabadalomháborúk és frekvenciaharcok jellemezték. A legnagyobb akadály nem is technológiai volt, hanem elsősorban bürokratikus. Az FCC nem engedélyezte a széles körű mobilhálózat kiépítését, mert a spektrumhasználat szabályozatlan volt. Az AT&T és a Motorola versenyeztek a frekvenciákért, pontosabban, hogy ki legyen a mobilkommunikáció vezetője Amerikában.
A japán NTT 1979-ben Tokióban elindította a világ első kereskedelmi mobilhálózatát – ez inspirálta a Motorola csapatát is. Az Egyesült Államokban 1979–1981 között a Cellular One néven indult el a kísérleti rendszer Washington D.C. és Chicago környékén.
Ezt követően már nem volt megállás. Az 1990-es évek – A GSM-rendszer elterjedésével Európa és Ázsia is mobilizálódott. Megjelennek az első szöveges üzenetek (SMS).
A 2000-es években a mobil már nemcsak telefon, hanem kamera, zenelejátszó, naptár, és egyre inkább miniszámítógép. 2007-ben az iPhone bejelentésével a mobil okoseszközzé válik. A kommunikáció új világa nyílik meg. Napjainkban a mobil már nemcsak eszköz, hanem életstílus.
A mobiltelefon nem csupán technikai innováció, hanem társadalmi forradalom. Cooper találmánya ma már több ember zsebében lapul, mint amennyihez tiszta ivóvíz jut. Az információhoz való hozzáférés, a kapcsolattartás, a gazdaság, a politika és az oktatás is teljesen átalakult általa. A fejlődő országokban a mobilbanking és a távoktatás szó szerint milliókat emelt ki a szegénységből.
Most már tudjuk, hogy a találmányok rangsorában a kerék, az írás, a nyomtatás és az internet mellett a mobiltelefon is az emberiség legmeghatározóbb áttörései között szerepel.
