Trianon miatt álltak volna bosszút

Bosszú Trianonért – röviden így lehetne összefoglalni az 1925. december 19-én Hágában kipattant frankhamisítási ügyet. A tragikomédiába fordult történet előzményének tekinthető első lépés a múlt évszázad húszas éveinek elején vette kezdetét, amikor Mészáros Gyula turkológus vezetésével egy felvidéki csoport a csehszlovák korona nagybani hamisítására tett kísérletet. Ezt követte a Hágában lebukott szervezkedés vezetője, Windischgrätz Lajos herceg próbálkozása, aki 1922-ben saját sárospataki birtokán fogott hamis francia ezerfrankosok készítésébe. Mivel a herceg kudarcot vallott, segítséget kért a német Arthur Schultzétől, akivel Budapestre települtek, és itt Gerő László őrnagy csatlakozása után az Állami Térképészeti Intézet Retek utcai épületében – a távirati iroda hajdani tudósítása szerint – felsőbb jóváhagyás mellett folytatták tevékenységüket. Az egy év alatt kinyomtatott harmincezer bankjegy közül mindössze négyezer lett aránylag elfogadható, ám a csoport egyik tagja, Jankovich Arisztid Hágában azt sem tudta beváltani, s a letartóztatása után két társa, Marsovszky György és Mankovich György is lebukott a hamis bankókkal. A botrány óriási politikai hullámokat vert, az akkor emigrációban élő Károlyi Mihály egyenesen a kormány megbuktatására akarta felhasználni a történteket. Végül a francia fél az angolok nyomására, valamint attól tartva, hogy a magyar kabinet valóban belebukik a történetbe, elaltatta az ügyet.

Az 1926 májusában kihirdetett bírósági ítélet végül Windischgrätz Lajos herceget és a Jankovich ezredes számára futárigazolványt kiállító Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányt tette meg a frankhamisítás felelőseinek, és négy, illetve három és fél évnyi fegyházbüntetést szabott ki rájuk, a valódi megrendelők személyéről pedig még ma is vitatkoznak a történészek. Az illegális bankóprés célja az lehetett, hogy a hamisított frank piacra dobásával, így a pénz elértéktelenítésével álljanak bosszút Franciaországon a trianoni békeszerződés miatt, illetve irredenta csoportok ilyen módon akartak pénzt szerezni céljaikra. Az ügyben ugyan nem vett részt tevékenyen, de arról végig tudomása volt Bethlen István miniszterelnöknek és Teleki Pál volt miniszterelnöknek is, előbbi kis híján belebukott a botrányba.