Trabant, a kultikus népautó

Az 1949-ben létrejött „első német munkás-paraszt állam”, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) állampártja és kormánya  az 1953-as rendszerellenes berlini felkelés után belátta, hogy az életszínvonal emelésére is szükség van, ezért 1954 elején utasítást adott egy minden keletnémet állampolgár számára elérhető gépkocsi kifejlesztésére. A követelmények között szerepelt, hogy a négyszemélyes autó legyen könnyen kezelhető és karbantartható, súlya ne legyen több hatszáz kilogrammnál, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liternél, ne kerüljön többe négyezer márkánál, és évente legalább tizenkétezer készüljön belőle.

A széles néptömegeknek szánt Trabant, a P50 első példánya 1957. november 7-én, „a nagy októberi szocialista forradalom” 40. évfordulóján gurult le a futószalagról. Olcsósága, igénytelensége hamisítatlan kelet-európai népautóvá tette a Trabit. A legtovább gyártott széria az 1964-es Trabant 601 lett.
A fejlesztéseket az alacsony ár tartása miatt a vezetés nem engedélyezte, így a gépkocsi műszakilag fokozatosan elavult.

A szocialista hiánygazdálkodás közepette Trabanthoz jutni nehéz és hosszadalmas vállalkozás volt: az autóra akár tizenöt évet is kellett várni, sokan már a tizennyolcadik születésnapjukon beadták az igénylést. A Trabant gyártását a német újraegyesítés után, 1991-ben megszüntették, az utolsó, 1991. április 30-án elkészült Trabant a zwickaui gyár múzeumában látható. A város lakói 1998-ban emlékművet emeltek a Trabantnak, amely egyben Zwickau városának jelképe is. Ma Németországban harmincnégyezer-ötszáz Trabantnak van érvényes műszaki vizsgája, és tulajdonosaik amolyan nosztalgiaklubokban ápolják a hagyományokat.