Krónika
Tízezer sakál és néhány farkascsalád él erdeinkben
Biztató, hogy a társadalom többsége elfogadóan viszonyul a ragadozók megjelenéséhez, de az általuk az állattartóknak okozott károkért az államnak kell helytállnia
A Bükk ismert és népszerű turistacélpont, rengetegen járják, mégsem látunk a közösségi oldalakon egyetlen farkasfotót sem, pedig minden kirándulónál akad minimum egy okostelefon vagy fényképezőgép – mondta lapunknak Heltai Miklós. A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának dékánja jelezte, a Bükki Nemzeti Park napokban közzétett felmérése szerint a hegységben két-három család lehet, de annyira rejtőzködő, emberkerülő életmódot folytatnak, hogy többnyire csak kameracsapdával tudják őket megfigyelni.
Ha a farkasról, sakálról vagy medvéről beszélünk, le kell szögezni, a társadalom döntő része soha nem találkozik egyik említett állattal sem, így nem szerez róluk közvetlen tapasztalatot. Természetesen öröm a visszatelepülő vadállatok magas elfogadottsági mutatója, de eközben nem szabad elfelejtkezni azokról a gazdákról, akiknek ezek a ragadozók bármiféle módon veszteséget okoznak. Ez annyit tesz, hogy a társadalmi felelősségvállalás részeként pénzügyileg kárpótolni kell őket, s az sem ördögtől való, hogy ha egy-egy állatnak már túl sok lesz a rovásán, azt a szakemberek kilövik – mondta a docens.
Az aranysakál szabadon lőhető, a teríték a 2017-18-as vadászati évben meghaladta az ötezer-nyolcszázat, s ez az adat harmincnyolc százalékos emelkedést mutat a megelőző időszakhoz képest – ismertette Heltai Miklós. A becslések szerint az országban immár bárhol előforduló vadból tízezer példány lehet, míg farkasból öt-hét család – utóbbiak elsősorban az Aggteleki-karszton, a Bükkben, a Börzsönyben és a Zempléni-hegységben fordulnak elő, s csak idő kérdése, hogy máshol is feltűnjenek.
A tavalyi medvehírek nyomán úgy gondolom, az Északi-középhegységben szaporodó pár- vagy párok lehetnek – fogalmazott Heltai Miklós. Ismert többek közt annak a nőstény példánynak a története, amelyik 2018 májusában Nógrád megyében tűnt fel, végigkóborolt az országon, befogták, a szegedi Vadasparkba került, végül a magyar–szlovák határnál szabadon engedték. Az, hogy hazánkban ismét megjelent a medve, az aranysakál és farkas, egy teljesen normális folyamat része, s ez nemcsak nálunk, de egész Európában megfigyelhető – mondta a szakember.
Ha a farkasról, sakálról vagy medvéről beszélünk, le kell szögezni, a társadalom döntő része soha nem találkozik egyik említett állattal sem, így nem szerez róluk közvetlen tapasztalatot. Természetesen öröm a visszatelepülő vadállatok magas elfogadottsági mutatója, de eközben nem szabad elfelejtkezni azokról a gazdákról, akiknek ezek a ragadozók bármiféle módon veszteséget okoznak. Ez annyit tesz, hogy a társadalmi felelősségvállalás részeként pénzügyileg kárpótolni kell őket, s az sem ördögtől való, hogy ha egy-egy állatnak már túl sok lesz a rovásán, azt a szakemberek kilövik – mondta a docens.
Az aranysakál szabadon lőhető, a teríték a 2017-18-as vadászati évben meghaladta az ötezer-nyolcszázat, s ez az adat harmincnyolc százalékos emelkedést mutat a megelőző időszakhoz képest – ismertette Heltai Miklós. A becslések szerint az országban immár bárhol előforduló vadból tízezer példány lehet, míg farkasból öt-hét család – utóbbiak elsősorban az Aggteleki-karszton, a Bükkben, a Börzsönyben és a Zempléni-hegységben fordulnak elő, s csak idő kérdése, hogy máshol is feltűnjenek.
A tavalyi medvehírek nyomán úgy gondolom, az Északi-középhegységben szaporodó pár- vagy párok lehetnek – fogalmazott Heltai Miklós. Ismert többek közt annak a nőstény példánynak a története, amelyik 2018 májusában Nógrád megyében tűnt fel, végigkóborolt az országon, befogták, a szegedi Vadasparkba került, végül a magyar–szlovák határnál szabadon engedték. Az, hogy hazánkban ismét megjelent a medve, az aranysakál és farkas, egy teljesen normális folyamat része, s ez nemcsak nálunk, de egész Európában megfigyelhető – mondta a szakember.