Krónika
Tizenhétezer éves rajzok a barlangban
A négy fiatal épp kutyát sétáltatott a Montignac falu közelében található hegyen, és az állatot keresve jutottak el a csodás barlangba. Hamarosan egész Franciaország a Lascaux-barlang szenzációjától volt hangos.
Bár a Vézère-folyó völgye azelőtt is bővelkedett az őskori leletekben – itt található például az őskori embertípusnak nevet adó Cro-Magnon is –, a pompás, eleven festmények különleges figyelmet kaptak, nem véletlen, hogy Henri Breuil, a korszak legkiválóbb paleontológusa még abban az évben ellátogatott a dél-franciaországi lelőhelyre. Bár a Lascaux-barlang nem hosszabb kétszázötven méternél, és mélysége is csak harminc méter, mégis rendkívül értékesnek számít, mivel az őskori alkotók szinte egy négyzetcentiméter falfelületet sem hagytak üresen.
A barlangrajzok a kedvező körülményeknek köszönhetően szárazon maradtak, és az üreg légkörében – több ezer év alatt – sikeresen konzerválódtak. A több mint tizenhétezer esztendős művészeti alkotások 1979-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi Listájára, miközben a tudományos világ évtizedek óta elkeseredett harcot folytat fennmaradásukért.
Bár a Vézère-folyó völgye azelőtt is bővelkedett az őskori leletekben – itt található például az őskori embertípusnak nevet adó Cro-Magnon is –, a pompás, eleven festmények különleges figyelmet kaptak, nem véletlen, hogy Henri Breuil, a korszak legkiválóbb paleontológusa még abban az évben ellátogatott a dél-franciaországi lelőhelyre. Bár a Lascaux-barlang nem hosszabb kétszázötven méternél, és mélysége is csak harminc méter, mégis rendkívül értékesnek számít, mivel az őskori alkotók szinte egy négyzetcentiméter falfelületet sem hagytak üresen.
A barlangrajzok a kedvező körülményeknek köszönhetően szárazon maradtak, és az üreg légkörében – több ezer év alatt – sikeresen konzerválódtak. A több mint tizenhétezer esztendős művészeti alkotások 1979-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi Listájára, miközben a tudományos világ évtizedek óta elkeseredett harcot folytat fennmaradásukért.