Krónika
Szent Miklósra emlékezünk
Nagylelkű adakozónak ismerték a mürai püspököt
Miklós a harmadik században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, s egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra fordította örökségét, a hívők pedig ezt égi jelnek vélték, és megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be, Diocletianus és Galerius római császárok keresztényüldözése idején börtönbe került, majd 325-ben részt vett a Nagy Konstantin által összehívott niceai zsinaton.
Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, a legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhely lett. Amikor 1087-ben Mürát elfoglalták a törökök, a püspök maradványait az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát építettek tiszteletére, ereklyéit II. Orbán pápa helyezte el a főoltáron. Miklós csodatettei között tartják számon, hogy egyszer feltámasztott egy vízbe fúlt tengerészt, ezért ő az utazók, kereskedők, zarándokok, tengerészek és révkalauzok védőszentje.