Krónika
Ritka jelenséget hoz a hétfő hajnal
Ha tiszta lesz az égbolt, teljes holdfogyatkozástláthatunk, amely három év múlva ismétlődik meg
Teljes holdfogyatkozás lesz január 21-re virradóra Európa és Afrika nagy részén, a következő ilyenre sokat, három esztendőt kell várni – mondta lapunk érdeklődésére Szemerey Imre amatőr csillagász. Mint megjegyezte, a látványban Észak- és Dél-Amerika lakosságának egy része is gyönyörködhet – ha nem takarja felhő az égboltot. Égi kísérőnk magyarországi idő szerint 4 óra 34 perc és 7 óra 51 perc között lesz a Föld árnyékában. A jelenség kezdetekor az árnyék bal oldalról kezdi eltakarni a Holdat, míg a teljes fedés nagyjából egy órán át fog tartani. Eközben az égitest ugyan látható marad, de vörös színben, ezért hívják vörös Holdnak. A következő teljes holdfogyatkozás 2022. május 16-án lesz – közölte az amatőr csillagász, aki a jelenség hátteréről elmondta: teljes holdfogyatkozások csak akkor történnek, amikor a Föld pontosan a Nap és a Hold között halad el. A látványt mindenféle védőfelszerelés, így speciális vagy színszűrős szemüveg, távcső nélkül élvezhetjük – hangoztatta. Égi társunk tízszer lesz halványabb a megszokottnál.
Az emberek gyakorta ma sem értik, mi történik a bolygóközi térben, és régen ez fokozottan így volt. Emlékzetetett arra, hogy idősebb Plinius, aki a Vezúv nevezetes ókori kitörésekor Pompeiben lelte halálát, természettudományos művében épp a hold- és napfogyatkozások vizsgálata során ismerte fel a Nap, a Föld és a Hold méreteit, valamint ezeknek egymástól való távolságára is tett utalásokat. Az ókori görögök a Föld Holdra vetülő árnyékának alakjából ismerték fel azt is, hogy gömb formájú testekről van szó. Titus Livius a rómaiakról szóló művében leírja, hogy az egyik tengeri ütközet előtt a csillagászatban kevéssé jártas, babonás makedón hajósok és katonák hiedelmük szerint edények összeütögetésével hozták vissza az égre a Holdat.
Bár a napfogyatkozásokkal datálják a történelmi eseményeket, de két antik ütközet időpontját is meg tudjuk állapítani a Hold segítségével – mondta Szemerey Imre. Az egyik Krisztus előtt 331. szeptember 20-án történt, ez tizenegy nappal előzte meg a gaugamelai összecsapást, amelyben Nagy Sándor szétzúzta a perzsa sereget. Ilyen jelenséget észleltek Krisztus előtt 168. június 20-a éjszakáján is, két napra rá Püdnánál a rómaiak Lucius Aemilius Paullus vezetésével szétverték a makedón király, Perszeusz hadát.
Az emberek gyakorta ma sem értik, mi történik a bolygóközi térben, és régen ez fokozottan így volt. Emlékzetetett arra, hogy idősebb Plinius, aki a Vezúv nevezetes ókori kitörésekor Pompeiben lelte halálát, természettudományos művében épp a hold- és napfogyatkozások vizsgálata során ismerte fel a Nap, a Föld és a Hold méreteit, valamint ezeknek egymástól való távolságára is tett utalásokat. Az ókori görögök a Föld Holdra vetülő árnyékának alakjából ismerték fel azt is, hogy gömb formájú testekről van szó. Titus Livius a rómaiakról szóló művében leírja, hogy az egyik tengeri ütközet előtt a csillagászatban kevéssé jártas, babonás makedón hajósok és katonák hiedelmük szerint edények összeütögetésével hozták vissza az égre a Holdat.
Bár a napfogyatkozásokkal datálják a történelmi eseményeket, de két antik ütközet időpontját is meg tudjuk állapítani a Hold segítségével – mondta Szemerey Imre. Az egyik Krisztus előtt 331. szeptember 20-án történt, ez tizenegy nappal előzte meg a gaugamelai összecsapást, amelyben Nagy Sándor szétzúzta a perzsa sereget. Ilyen jelenséget észleltek Krisztus előtt 168. június 20-a éjszakáján is, két napra rá Püdnánál a rómaiak Lucius Aemilius Paullus vezetésével szétverték a makedón király, Perszeusz hadát.