Krónika
Öt esztendeig a rejtőzködő nyomában
A Hanság és a Kiskunság az utolsó menedéke az egyik legkiemeltebben védett hazai kígyófajnak, a rendkívül értékes rákosi viperának
Különleges csemegének ígérkezik a veszélyeztetett fajról készült ötvenkét perces film (Fotó: Tóth Tamás)
Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik. Ezt jelzi, hogy természetvédelmi értékét igen magasan, egymillió forintban szabták meg a szakemberek. Korunkra mindössze két hazai területen, a Kiskunságban és a Hanságban lelhető fel populációja. A rohamos térvesztés oka alapvetően e hüllő élőhelyeinek átalakítása. A gyepek nagy részének mezőgazdasági célú feltörése és a kígyók elítélendő kereskedelmi célú gyűjtése, valamint a szándékos pusztítás közösen azt eredményezték, hogy a faj a kihalás szélére került.
A hazai természetvédő szakemberek ezért határozták el évekkel korábban egy komplex természetvédelmi program elindítását, amelynek része egy zárttéri tenyészállomány létrehozása is. Az Európai Bizottság LIFE-Nature Alapjából finanszírozott Rákosivipera-védelmi Központ (RK) szabadtéri terráriumainak kialakításakor az volt a cél, hogy az intézmény optimális életkörülményeket biztosítson a viperáknak, kizárva a ragadozókat, ugyanakkor lehetőséget teremtve az egymástól elszigetelt élőhelyekről származó egyedek párosítására.
A tenyészprogram indulása óta már csaknem kétezer egyed született az RK-ban. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a bázison jelenleg hétszáz egyed él természetközeli, de biztonságos körülmények között. A kis viperák átlagos súlya 2,5 gramm, hosszuk alig száz-százötven milliméter. A központban tartott kígyókat egyedileg tartják nyilván, rendszeres bakteriológiai és parazitológiai vizsgálatoknak vetik alá őket. A szaporítani kívánt állatokat már ősszel „kiházasítják”, hogy a tavaszi nászidőszakot leendő párjuk mellett kezdhessék. A tenyészpárok minden évben változó összetételűek, kijelölésükkor figyelembe veszik származásukat, korábbi szaporodási sikerüket, illetve az elvégzett genetikai vizsgálatok eredményeit.
E ritka faj fontosságára és értékeire kívánja felhívni a polgárok figyelmét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hagyományosan minden év szeptemberének első szombatjára eső rákosivipera-napon. Ez az idén szeptember 6-án lesz, így aki többet szeretne tudni e rejtőzködő életmódú mérges kígyóról, az öt állatkert és vadaspark valamelyikében vagy a kunpeszéri Rákosivipera-védelmi Központban tájékozódhat róluk. A „viperás” standok a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban, a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a győri Xantus János Állatkertben várják a látogatókat délelőtt tíz és délután három óra között. A rendezvényhelyszíneken az Év hüllője: a mocsári teknős programról is informálódhatnak a látogatók, ami a Svájci Hozzájárulás által finanszírozott Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken elnevezésű projekt támogatásával valósul meg. Szintén ezen a napon a kunpeszéri Rákosivipera-védelmi Központ is kitárja kapuit az érdeklődőknek. A Szegedi Vadasparkban a program keretében átadják azt a kültéri hüllőbemutatót, amelyben nemcsak hazai gyíkokat, mocsári teknőst és siklókat, hanem a rákosi viperát is megtekinthetik a látogatók. A bemutató és az ahhoz kapcsolódó információs táblák révén megismerhetik a látogatók a hazai hüllőket, azok szerepét, megkülönböztetését és természetvédelmi helyzetét, és persze élőben is láthatják a ritka viperafajt. A hüllőbemutatók elkészültét a Rákosi vipera LIFE+ program, valamint a csehországi NaturaServis s.r.o. támogatta.
Külön csemegének ígérkezik a Vipera-LIFE – egy kígyó élete című film. Az 52 perces alkotást a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely alkotóközössége készítette. A több száz órányi nyersanyagot a stáb öt éven keresztül forgatta a rákosi vipera természetes élőhelyein, a Kiskunságban és a Hanságban. A film vizuális látványát speciális kamerák segítségével valósították meg. Használtak többek között slowmotion (nagy sebességű) kamerát az akciójelenetekhez, csőkamerát a kígyó föld alatti élőhelyének bemutatásához, valamint speciálisan erre a célra készített terepi lessátort, amelyben a detektívüveg segítségével sikerült az állatról természetes viselkedést rögzíteni a kunsági pusztában. Az alkotás az MME filmtársorozatának a legújabb kötete, amely megvásárolható a szervezet boltjában.