Krónika

Ősi kövületek az emberi szexualitásról

Ősi halfosszíliák tanulmányozása során fedezték fel tudósok, hogy az emberi szexuális kapcsolat úttörői voltaképpen a háromszáznyolcvanötmillió évvel ezelőtt a mai Skócia területén élt páncélos halak, más néven placodermik voltak, amelyek a gerinchúrosok törzsének és a gerincesek altörzsének egy kihalt osztályába tartoznak.

A kutatók meghatározták azt a kiindulópontot, amikor az állatoknál elkezdődött a belső megtermékenyítéssel történő szaporodás. A tudósok megállapították, hogy a placodermi csoporthoz tartozó Microbrachius dicki hím fosszíliáin megfigyelhető egy páros, csontos, L alakú szerv, nyúlvány megjelenése, amely a spermát juttatta be a nőstény egyedbe. A nőstényeken viszont olyan apró páros csontok fejlődtek ki, amelyek befogadták a hím szervét a párzáshoz. A placodermik az emberek legősibb gerinces elődei, s a kutatók korábban azt gondolták, hogy kihalt csoportról van szó, amelynek nem voltak továbbélő rokonai. A kutatásba ausztrál, brit, svéd és kínai tudósok is bekapcsolódtak.