Nincs nyoma a jégnek, most elegendő víz van a tóban

Annyi bizonyos, egyelőre nem kell tartani attól, hogy befagy a Balaton, amelynek vízszintje tegnap 111 centiméter volt a tihanyi révnél. Hogy ez sok vagy kevés, rendkívül nehéz eldönteni – különösen annak fényében, hogy a tó eddigi története folyamán a természeti környezet változatossága okán többször módosította területét és ezáltal a mélységét is. A rómaiak idején Tihany egy sziget volt – ennek maradványa a mai belső tó, s akadnak feljegyzések arról, hogy lecsapolását már közel ezernyolcszáz esztendeje, Galerius császár uralmakor is tervezgették. A vízleeresztés ötlete amúgy végigkíséri a tó egész történetét – legutóbb például az 1860-as évek közepén foglalkoztak komolyabban ezzel a gondolattal, miután 1861 őszén, majd 1862 tavaszán a tó feltorlódott jege és hullámzása számos helyen szó szerint megsemmisítette a Déli Vasút éppen csak átadott pályatestét.

A tó mélységét nemcsak a Zala vízhozama, az eső vagy a nagy meleg, de a tartós és hosszanti irányú szél is befolyásolja. A leglátványosabb jelenségre 1962. május 14-én került sor, amikor kilenc óra alatt Keszthelynél a vízszint közel fél méterrel apadt, míg Alsóörsnél ennyivel nőtt. A vízszintet egyébként jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a Balti-tenger szintje feletti 104 méter körül – míg az ősi Balaton ennél messze magasabban, 112-114 méter körül hullámzott. A tó korábbi vízszint-szabályozási előírását 1997 óta alkalmazták, s e szerint a megengedhető maximum 110, a minimum hetven centiméter volt, míg ma ettől valamivel magasabb értéket lőttek be a szakemberek.