Megmenthető a földikutya

Ezen emlősnek ugyanis ott található az egyetlen, törvényi oltalomban részesülő hazai élőhelye. A délvidéki földikutya a Kárpát-medence bennszülött állatfaja, mely a Duna–Tisza közötti Homokhátságon és a Vajdaságon kívül sehol a világon nem fordul elő. Mindössze három populációja ismert – Újvidék közelében, Kelebia, Ásotthalom és Szabadka között a szerb–magyar államhatáron és Baja határában. A faj állományának döntő része, mintegy kétszáz-kétszáz egyed Baján és a szerb–magyar határon lelhető föl. Mivel az egész világon kevesebb mint félezer él, ráadásul a mezőgazdaság révén közvetlenül és folyamatosan fenyegetik fennmaradását, a délvidéki földikutya Európa egyik legveszélyeztetettebb emlősállata.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Emlőstani Szakosztálya (MME) friss közleményében arra hívja föl a figyelmet, hogy a tervezett biztonsági kerítés nem kellően körültekintő felhúzása a kelebiai populáció pusztulásával járhat. Amellett, hogy a munkálatok a határzónában élő állatok jelentős részét elpusztíthatják és élőhelyüket megszüntetik, a két állam területén esetlegesen túlélő töredékállományokat is végérvényesen elválasztják egymástól. Ugyanakkor mind a kivitelezés során, mind az azt követő időszakra léteznek olyan megoldások, amelyekkel a várható negatív ökológiai hatás kiküszöbölhető, kompenzálható. Ezért az MME arra kéri a kivitelezésében részt vevő állami szerveket és az ügyben felelős Földművelésügyi Minisztériumot, hogy a létesítmény tervezése és megvalósítása során az érintett részeken található veszélyeztetett állat- és növényfajok, különösen a délvidéki földikutya érdekeit a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe. A rossz hatásokat mérsékelheti a földikutyák hazai élőhelyének bővítése, így a populáció eltűnése is megakadályozható. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Emlőstani szakosztálya szerint ebben a helyzetben a bajai populáció élőhelyének védetté nyilvánítása sem tűr további halasztást, a szakemberek remélik, mielőbb jó megoldás születhet.