Krónika

Magyar nyerte meg az első Grand Prix-t

A szeghalmi ifjú a Renault vezető munkatársa, majd autóversenyzője lett

Ma száztíz esztendeje, hogy egy Szeghalmon született magyar gépészmérnök, Szisz Ferenc megnyerte az 1906. június 26-án megrendezett első Grand Prix autóversenyt, és ezzel beírta magát az autósport egyetemes történetébe.

Az erdélyi szász családból származó fiatalember gépészet iránti érdeklődése hamar megmutatkozott. Felvették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, és munkája mellett műszaki tanulmányokat is folytatott. Feleségével 1900 tavaszán Párizsban telepedett le, ahol 1901-ben a Renault cégnél talált munkát. Mérnöki tehetségét a Renault fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait megvették, s korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Amikor a cég érdekelt lett a versenyzésben, 1902-ben őt választották Louis Renault szerelőjének a versenyekre. Marcel Renault 1903-ban a Párizs–Madrid autóversenyen bekövetkezett halála után a csapat versenyzőjévé lépett elő, és több értékes helyezést ért el nagy versenyeken még Amerikában is. 1906. június 26-27-én örökre beírta nevét az autóversenyzés nagykönyvébe: megnyerte az első Grand Prix (Nagydíj) versenyt, amelynek során a Le Mans–Saint Calais–Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű pálya 103,18 km-es távolságát naponta hatszor kellett megtenni. Szisz fölényes, 32 perc előnnyel kivívott győzelmét egy műszaki újítás tette lehetővé: autójára a Michelin fivérek újdonságát, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot tették fel. Szenzációszámba menő 100,8 km/h átlagsebességet ért el: az 1238,16 km megtételéhez 12 óra 14 perc 7 másodpercre volt szüksége. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült, és soron kívül megkapta a francia állampolgárságot.

Három évvel később Szisz elhagyta a Renault céget, saját műhelyt nyitott. Az első világháborúban önkéntesként belépett a francia hadseregbe. A háború után folytatta az utójavító ipart. A harmincas évek elején visszavonult, auffargisi villájában élt 1944. február 21-én, hetvenegyedik életévé­ben bekövetkezett haláláig. Emlékét Franciaországban gondosan ápolják. Nálunk a Hungaroring első (jobb) kanyarját róla nevezték el, 2003 óta pedig az új főbejárat előtt autós szobra látható.