Krónika
Lottó ötössel ér fel a farkasfotó
Egy kóbor kutyafalka, az utódait féltő anyadisznó vagy egy megpiszkált lódarázsfészek messze nagyobb veszélyt jelent bárkire, mint néhány ragadozó a hegyekben
A télen a Börzsönyben begyűjtött DNS-minták alapján legalább két egyed jelenlétéről (egy hím és egy nőstény) tudunk – mondta lapunknak Kálmán Gergely, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság sajtófelelőse. A szakember úgy fogalmazott, a hegység nagyságát és regényes felszíni viszonyait tekintve lottó ötössel ér fel, hogy a közelmúltban egy ragadozó megjelent a Bedő Péter, a Börzsöny Alapítvány nagyragadozó-kutatója által kihelyezett kameracsapda egyik felvételén. A hegységben az elmúlt évtizedekben nem tapasztaltuk a farkas jelenlétét – húzta alá Kálmán Gergely. Az, hogy megjelent, ökológiai szempontból mindenképpen örvendetes – tette hozzá.
Az állatok elsősorban a legyengült, megsérült, beteg vadakat kapják el, s ezzel kívánatos mértékben szabályozzák az erdei populációt. Mivel idehaza az őz-, muflon-, szarvas- és vaddisznóállomány erősen túlszaporodott, nem árt, ha a hivatásos vadászokon túl valaki más is segít kordában tartani a létszámot. Kálmán Gergely úgy fogalmazott, semmi okunk nincs félni tőlük, hiszen több évtizedre visszatekintve egyetlen, emberek vagy háziállatok rovására elkövetett erőszakos cselekmény sem írható a számlájukra a térségben. Az eldugott, ember nem járta völgyekben még a legzordabb időjárás idején is mindig akad annyi élelem, hogy a farkas ne kívánkozzon az emberek közé – mondta. Hozzátette, egy kóbor kutyafalka, az utódait féltő anyadisznó vagy egy lódarázsfészek messze nagyobb veszélyt jelent bárkire, mint néhány ragadozó a hegyekben.
Ha több évtized adatait összevetjük, azt látjuk, a legtöbb portyázó egyed nyomára az Északi-középhegységben bukkantak, de néha Erdély felől is lelátogatott egy-egy állat az Alföldre. E ragadozók a településektől távol, a rengetegek és puszták háborítatlanabb részein élnek, s elsőrangú hallásuknak és szaglásuknak köszönhetően az embert messze elkerülik. Mivel a Börzsöny hazánk legnagyobb, egy tömbben lévő és központi részein falvaktól mentes hegyvidéke, érthető, ha a „népszerű” célpont lehet a felvidéki erdőkből kiszoruló fiatal példányoknak.
Szintén érdemes leszögezni, farkas az Aggteleki-karszt, a Bükk és a Zemplén területén is található.
Kapcsolódó hír, hogy Erdélyben folyamatosak a farkastámadások. Általában a nyájakat támadják, s mivel kilőni csak nehezen beszerezhető engedélyek birtokában lehet, rengeteg a konfliktus a gazdákkal. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ott egy nemzeti parkban több ragadozó él, mint nálunk az egész országban. A tudósok szerint pedig a fő gond nem is ez, hanem az, hogy kiszorítottuk őket az élőhelyükről.
Az állatok elsősorban a legyengült, megsérült, beteg vadakat kapják el, s ezzel kívánatos mértékben szabályozzák az erdei populációt. Mivel idehaza az őz-, muflon-, szarvas- és vaddisznóállomány erősen túlszaporodott, nem árt, ha a hivatásos vadászokon túl valaki más is segít kordában tartani a létszámot. Kálmán Gergely úgy fogalmazott, semmi okunk nincs félni tőlük, hiszen több évtizedre visszatekintve egyetlen, emberek vagy háziállatok rovására elkövetett erőszakos cselekmény sem írható a számlájukra a térségben. Az eldugott, ember nem járta völgyekben még a legzordabb időjárás idején is mindig akad annyi élelem, hogy a farkas ne kívánkozzon az emberek közé – mondta. Hozzátette, egy kóbor kutyafalka, az utódait féltő anyadisznó vagy egy lódarázsfészek messze nagyobb veszélyt jelent bárkire, mint néhány ragadozó a hegyekben.
Ha több évtized adatait összevetjük, azt látjuk, a legtöbb portyázó egyed nyomára az Északi-középhegységben bukkantak, de néha Erdély felől is lelátogatott egy-egy állat az Alföldre. E ragadozók a településektől távol, a rengetegek és puszták háborítatlanabb részein élnek, s elsőrangú hallásuknak és szaglásuknak köszönhetően az embert messze elkerülik. Mivel a Börzsöny hazánk legnagyobb, egy tömbben lévő és központi részein falvaktól mentes hegyvidéke, érthető, ha a „népszerű” célpont lehet a felvidéki erdőkből kiszoruló fiatal példányoknak.
Szintén érdemes leszögezni, farkas az Aggteleki-karszt, a Bükk és a Zemplén területén is található.
Kapcsolódó hír, hogy Erdélyben folyamatosak a farkastámadások. Általában a nyájakat támadják, s mivel kilőni csak nehezen beszerezhető engedélyek birtokában lehet, rengeteg a konfliktus a gazdákkal. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ott egy nemzeti parkban több ragadozó él, mint nálunk az egész országban. A tudósok szerint pedig a fő gond nem is ez, hanem az, hogy kiszorítottuk őket az élőhelyükről.