Leanderek ápolása

A melegkedvelő leander kis eséllyel élné túl az év hidegebb időszakait a szabadban, ezért teleltetésre szorul. A pihenő mostanában ér véget, a leandereket már ki lehet költöztetni a kertbe, a balkonra, és ilyenkor néhány ápolási feladatot is el kell végezni.

A leander akkor vihető a szabadba, ha a hőmérséklet már nem csökken 15 Celsius fok alá, ami a májusra már általában jellemző. A növényt általában kétévente ajánlott átültetni új edénybe, mert a növekedése miatt nagyobb térfogatot kíván, illetve ilyenkor új, friss földet kaphat. A feladatok közül a legfontosabb a metszés, ami kihagyhatatlan, ha dúsan virágzó, dinamikusan fejlődő virágot szeretnénk nevelni. A visszavágáskor a hajtások felső 30–40 centiméteres szakaszát távolítsuk el, a gyökérzet egyötödét nyessük vissza, valamint a leveleket is csípjük le, a hajtásokon maradó levélnyelek maguktól leszáradnak majd. A leander öt–hat évente radikális megújító metszést igényel, ekkor a szárakat a talajtól mérve kétarasznyi magasságban vágjuk el, hogy a növény teljesen új hajtásokat nevelhessen. Utóbbi esetben a leander hosszabb időre elveszíti természetes kinézetét, ezért ha több példányt tartunk, a fiatalítást évente csak egy-két növényen végezzük el. A megmetszett, vagy téli pihenő után elővett növényt először tegyük félárnyékba és csak néhány nap után helyezzük napos, meleg helyre, mert a hirtelen tűző fény égési sérüléseket okozhat.

Tavasztól őszig a leandereket lehetőleg naponta kétszer öntözzük, a növény jobban kedveli a többszöri kis mennyiségű vizet, mint a ritkábban adagolt bő locsolást. A növénynek sajnos akadnak kártevői is, olykor számítani lehet levéltetvek, takácsatkák, pajzstetvek megjelenésére, valamint előfordulhatnak levélfoltosságot okozó gombabetegségek is, melyek ellen permetezéssel védekezhetünk. Fontos tudnivaló, hogy a leandernek minden része mérgező, így gyermekeket ne engedjünk a közelébe, az ápolási munkák után pedig alaposan mossunk kezet.