Krónika

Kutyaugatás és csecsemősírás

Vizsgálták az ELTE kutatói, miért bosszantó házi kedvenceink hangja

A fiatal felnőtteket zavarja leginkább a kutyák ugatása, és azon belül is leginkább a magas hangokra érzékenyek – derül ki egy, az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói által készített felmérésből. Várakozá­saik­kal ellentétben a városban élőket ugyanannyira bosszantotta az ugatás, mint a vidéken, kertes házban lakókat, ahol az ebek jelzőfunkciója továbbra is fontos szerepet játszik.

A felmérés során Jégh-Czinege Nikolett, Faragó Tamás és Pongrácz Péter mudi- (magyar pásztorkutyafajta) ugatásokat használtak, amiket vakkantásokra daraboltak föl. Ezeket akusztikai jellemzőik alapján csoportosították, majd mesterségesen összeállított ugatásokat hoztak létre belőlük. Megkerestek iskolákat, idősotthonokat, illetve fiatal felnőtteket, összesen százötvenhárom résztvevőt toboroztak, akiknek tizenkét különböző kutyaugatást kellett meghallgatniuk. Mindenkinek értékelnie kellett a mintákat az alapján, hogy mennyire tartják idegesítőnek, illetve milyen érzelmi állapotot (öröm, félelem, düh) társít a hallott hangokhoz – magyarázta lapunknak Faragó Tamás.

Az ugatás a kutya és farkas közös ősében már figyelemfelkeltő jelzésként működhetett, és a háziasítás során a kutya fő vokális kommunikációs jelzésévé vált. Ezzel együtt viszont olyan helyzetekben, amikor nem tudunk például odamenni és elhárítani a veszélyt vagy megnyugtatni az állatot, de ignorálni sem tudjuk, a helyzet kiolthatatlan feszültséget teremt, ami idegességhez vezet. Különösen igaz ez akkor, amikor nem a saját kutyánk adja ki hangot, és végképp nincs lehetőség beavatkozásra. Nagyon hasonló, feszült reakciót válthat ki emberekből a csecsemősírás is – állítják a felmérés készítői.

Az eredmények azt mutatták, hogy leginkább a fiatal felnőtteket – a férfiakat jobban, mint a nőket – idegesítette az ugatás, különösen ha magas hangon, a babák sírásához hasonlóan szólt. A kutatók szerint azért, mivel ők vannak biológiailag szaporodóképes korban és kiélezettebben reagálnak az ilyen hangokra.

Előzetesen azt feltételezték, hogy a városi közegben, nagyobb nép- és kutyasűrűségben érzékenyebbek lehetnek az emberek az ugatásra, szemben a vidéken élőkkel, ahol az ebek jelzőfunkciója továbbra is fontos szerepet játszik. Lakóhely tekintetében azonban nem tudtak különbséget kimutatni.

Az Etológia Tanszéken jelenleg is folynak hasonló kutatások, vizsgálják például a zavaró kutyaugatások élettani hatásait, ezekre a tesztekre várják az érdeklődő 18-35 évesek jelentkezését a [email protected] címen.