Különleges szavak, amelyekben ott a nagyvilág

Hogy a nyelvhasználatot mekkora mértékben határozza meg az a nyelvi és társadalmi környezet, amelyben felnövünk, arra számtalan példát találhatunk. Franz Kafka Prágában élő németként rengeteg naplóbejegyzésben fejtette ki, hogy milyen mérhetetlenül nagy nehézséget okozott számára az írás folyamatos nyelvi akadályozottsága miatt. Az íróval foglalkozó tanulmányok többek között erre vezetik vissza Kafka nyelvi újszerűségét. Művein egy csepp „zsír” sincs, ez a kifejezésbeli szikárság pedig abból adódhat, hogy a korabeli helyi német kisebbség által beszélt német nyelv – amely ráadásul a jiddissel is keveredett – nem volt eléggé kiforrott, nem nyújtott kellő szabadságot az írónak.

Közismert továbbá az az adat, amelyet Franz Boas antropológus jegyzett fel, miszerint az eszkimóknak megszámlálhatatlanul sok szavuk van a hóra, annak állapota szerint. Igaz, később ezt megcáfolták, hiszen ha csak azokat a szavakat számoljuk, amelyek egymástól függetlenül jelölik a hó egy állapotát, akkor ez a szám kifejezetten megszámlálható. Azonban az eszkimó nyelv különlegessége, hogy egy-egy szótőből a toldalékok ügyes használatával valóban végtelen számú olyan szókapcsolatot lehet alkotni, amelyeket más nyelven egy egész mondattal magyarázhatunk meg. Az Index cikke alapján azonban a skandináv számi nyelveket beszélő lappok szókészletében több száz a hó és a jég különböző állapotait leíró kifejezést találhatunk.

Az interneten számos további szót találhatunk a világ minden tájáról, amelyeket csak mondatokban tudunk lefordítani. A japán shouganai például a következőképpen fordítható le: valami, amit nem lehet megoldani, ezért nem is éri meg aggódni miatta. A németek igencsak romantikus szóval tudják kifejezni azt az érzést, ami akkor száll meg minket, ha egyedül barangolunk egy erdőben, és lélekben összekapcsolódunk a természettel. Így hangzik: Waldeinsamkeit. A grúz nyelvben pedig létezik egy szó, ami azt a pillanatot ragadja meg, amikor annak ellenére, hogy már jóllaktunk, tovább folytatjuk az evést – shemomedjamo. A svédek csak annyit mondanak, mangata, és máris leírták azt a látványt, amikor a Holdról érkező fények visszaverődnek, és egy utat rajzolnak ki a víz felszínén. A szerbek minden bizonnyal sok csalódáson eshettek át, ezért is használják az onsra szót, amely azt a keserű felismerést jelenti, hogy a szerelem nem tart örökké. Illetve egy személyes kedvenc: ki ne lett volna abban kellemetlen helyzetben, amikor elfelejtettük valakinek a nevét, aki korábban már bemutatkozott? A kínos csendet, hosszas habozást, amit ekkor produkálunk a skót nyelv a tartle szóval jelöli.

A fenti példák kiválóan mutatják, miért érdemes a bevezetőben felvezetett probléma ellenére is idegen nyelveket tanulni. Persze ha elfáradunk benne, visszatérhetünk csodálatos anyanyelvünkhöz, amely szintén bővelkedik érdekes kifejezésekben. Az idei év ifjúsági szava például az egoszörf, vagyis az a mozzanat, amikor rákeresünk önmagunkra a digitális térben. Persze érdekes volna utánanézni, hányan használják ezt a kifejezést.