Kevesebb magyar ül a televízió előtt, mint tavaly

A visszaesés még nem jelentős, de jelzésértékű. A KSH szerint az internetre felköltözött generációnak már egyáltalán nem létszükséglet a központi műsorszolgáltatást vevő készülék. Nem csak a tévével vagyunk így; a vezetékes telefonok aránya 2014-ben még 53,1 volt, tavaly viszont már csak 45,9 százalékon állt, és az otthoni PC-k száma is apadt az okoskészülékek és egyéb okos „zsebkütyük” rovására.

– A darabszámra kevesebb tévékészülék nem azt jelenti, hogy az előtte töltött idő csökkenne – mondta lapunknak Gál Roland. Az egyik legnagyobb hazai reklámcég munkatársa utalt rá, a Nielsen nevű médiakutató tavaly év végén publikált felmérése világosan jelzi, 2017 utolsó harmadában a teljes magyar lakosság naponta átlagosan négy óra huszonöt percet ült a tévékészülékek előtt – s ez kilenc perccel több, mint 2016 azonos időszakában. Bár igaz, hogy az idősebbek viszik a prímet, de 2016–2017 harmadik negyedévében a tizennyolc és negyvenkilenc év közöttiek körében is négy perccel bővült az átlagos idő, három óra húsz percre. Gál Roland szerint a statisztika persze csal, azaz átlagol, s nem veszi figyelembe azokat, akik szándékosan mondanak le a készüléktartásról. Ennek oka változatos – akad, aki a napi politikába unt bele, másoknak az esti híradók rossz híreiből lett elegük, sokan pedig inkább átköltöztek a világhálóra, és a tévét kizárólag – sok esetben illegálisan letöltött – filmek megtekintésére használják. Új jelenségként említette a fiatal házasok körében egyre divatosabb gyakorlatot, miszerint, ha megszületik a gyerek, a tévét leviszik a pincébe, vagy odaajándékozzák egy ismerősnek.