Itt a csillagászati tavasz

A 21. században 2011 volt az utolsó olyan esztendő, amikor közép-európai idő szerint március 21-én következett be a tavaszi nap-éj egyenlőség, azaz kezdődött el a csillagászati tavasz – nyilatkozta lapunknak Szemerey Imre amatőr csillagász. Mint kifejtette, ilyenkor a földi Egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján, ez évente kétszer fordul elő, március 21. és szeptember 23. körül. Beszélt továbbá arról is, hogy bár az eseményt általában március 21-hez kötik, de legközelebb 2102-ben esik az említett napra a nap-éj egyenlőség. Sőt, a négyesztendőnként ránk köszöntő szökőéveknek köszönhetően 2048-ra március 19-re el fog csúszni hazánkban a nap-éj egyenlőség időpontja.

Szemerey Imre ezt követően kitért arra is, hogy ugyan bolygónk egyenlítői síkja egy adott pillanatban metszi a Nap középpontját, a nap-éj egyenlőség időpontja időzónánként ennek ellenére mégis változik. Ez azt is jelenti tehát, hogy 2050-ben a legkeletebbre található időzónában helyi számítás szerint március 21-én nulla óra húsz perckor következik be majd az esemény. Kifejtette, az olykor előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között a római katolikus egyház miatt keletkezik – a Szentszék ugyanis annak érdekében, hogy a húsvét időpontját minél egyszerűbben lehessen meghatározni, a nap-éj egyenlőség időpontját sablonosan minden évben március 21-re teszi.

Akad még egy, szintén fontos apróság. Annak ellenére ugyanis, hogy a jelenséget nap-éj egyenlőségnek nevezzük, a nappal és az éjszaka hossza korántsem azonos ilyenkor. A Föld formája okán az Egyenlítőn a nappal megközelítőleg tizenkét perccel hosszabb az éjszakánál, és az eltérés az Egyenlítőtől távolodva növekszik.