Ínséget jelzett a meder sziklája

Hívják-hívták Ínség-sziklának, kőnek és zátonynak is – a lényeg mégis az, ha felbukkan, akkor a hosszú ideje tartó aszály miatt olyan alacsony a vízállás, hogy a hiedelem szerint egy kisebb gyerek is át tud kelni a Dunán – mondta lapunknak Kovács Imréné geológus. A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétezres évek elején a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén készült műszeres vizsgálatok szerint a szikla anyaga természetes eredetű homokkő.

A kő akkor válik láthatóvá, ha a Duna vízállása kilencvenöt-kilencvenhárom centiméterre csökken – fogalmazott Kovács Imréné. Beszélt arról is, az ELTE mérnökeinek műszeres mérése alapján az is tudható, hogy a szikla csúcsa 95,76 méterre nyúlik a tenger fölé. A mélyen a Dunába érő kő egyébként nem volt mindig egyedülálló – a part rendezése előtt, a tizenkilencedik század végéig a Sziklakápolna, azaz a Magyarok Nagyasszonya templom alatt, közvetlenül a hegy lábánál számos tekintélyes példány sorakozott a folyóban, s e láncolat folytatása volt az Ínség-szikla. Fontos megjegyezni, eleink jó eséllyel ezt az egész sziklaegységet érthették alatta, nem csak azt, amit mi látunk. Utóbbi ver­ziót erősíti egy, a főváros múltjával foglalkozó, a 19. század végén kiadott három kötetes mű is, ahol Ínség-kövek néven hivatkoznak rájuk. Ám amikor a múlt század elején rendezték a rakpartot, akkor a legtöbbet felrobbantották, maradványai­kat pedig betemették. A geológus ezzel kapcsolatban megjegyezte, a Szabadság-híd budai pillére részben egy hasonló kőszirtre alapozódik.

E sziklák első, ínséggel kapcsolatos említése a 18. század végére datálódik, s vélhetően azzal állt kapcsolatban, hogy a Duna mind alacsonyabb vízállása egyre több sziklát hozott a felszínre, s ezzel párhuzamosan számos hajómalmot kényszerített leállásra. Mivel akkoriban a táplálkozás egyik fő eleme a kenyér volt, az őröltetési lehetőség híján a liszt – s így a péktermékek – ára felment, így azonak megvásárlását egyre kevesebben engedhették meg maguknak – így óhatatlanul kitört az éhínség.
A most előállt jelenség egyébként a meteorológusoknak is fontos lehet – fogalmazott a geológus. Hozzátette, figyelmeztető lehet, hogy ami a 20. században négy alkalommal fordult elő, azt kétezer-tizenhét esztendő alatt sikerült elérni.