Krónika

Északi kalandtúra hat keréken

A veterán Danuvia motorok gazdái, az ihletadó teljesítményét is túlszárnyalva, tízezer kilométert szeretnének megtenni

Csaknem fél évszázada, 1968-ban Bús Antal, akkor negyvenhat esztendős mezőgazdász, magyar honpolgár merészet gondolva családjával felpattant egy 125-ös Danuviára, és elmotorozott Norvégia legészakibb településére, Nordkappra. Az idén nyáron három férfi, Krejczinger István, Mohos Csaba és Schenek Balázs három korabeli járgánnyal, külső segítség nélkül szeretné megismételni az egykori kalandot.

danuvia
Újabb nagy út vár a korabeli magyar ipar remekeire (Fotó: MH)

Hetven dollárral a zsebében, egy 125 köbcentiméteres motorral és az utána kötött Pille utánfutóval vágott neki Bús Antal és családja 1968-ban a nagy északi kalandnak, amelynek végcélja a legtávolabbi norvég város, Nordkapp volt. A túra ezzel a felszereléssel és (inflációnövelt) kasszával ma sem apró mutatvány, de fokozottan igaz volt ez a létező szocializmus idején, amikor egy-egy nyugati út valóságos csodaszámba ment, és az alkatrészellátás sem úgy működött, mint manapság. A família végül sikerrel teljesítette a kitűzött célt, bár a defekten túl számos nem várt esemény is hátráltatta haladásukat.

„Ha minden a terveink szerint alakul, június 29-én mi is elstartolunk három 125-ös Danuviával, és lefutjuk azt az utat, amit egykor Bús Antal” – mondta lapunknak Krejczinger István. A férfi két társával, Mohos Csabával és Schenek Balázzsal együtt készül a feladatra – ők mindhárman alapító tagjai a Tapolca melletti Diszelen működő Rozsdamarók Veteránjármű Egyesületének. Elmondták, a fekete, szürke és piros színű járgány jelen pillanatban elemeire szedve áll a műhelyben. „Több ezer kilométeres menet vár ránk, amelynek felelőtlenség lenne bizonytalan műszaki színvonalon álló eszközökkel nekivágni” – hangsúlyozta Mohos Csaba. Schenek Balázs elárulta, nem visznek magukkal segítő gépkocsit, azaz ha hiba történik, azt önnön erejükre támaszkodva igyekeznek majd elhárítani.

Kiderült az is, a hajdani mezőgazdász tettéről egy újságcikkből értesültek, s ennek nyomán támadt föl bennük az ismétlés vágya. Megtudtuk, a Danuvia, hála Istennek, nem ritka jószág, s a pótalkatrészek is viszonylag könnyen és elérhető áron beszerezhetők. A résztvevők a kiránduláson Bús Antal egykori 8700 kilométeres teljesítményét túlszárnyalva tízezer kilométert szeretnének megtenni. Krejczinger István hozzátette, dédelgetett álmuk volt, hogy a világjáró KO-83-58 forgalmi rendszámú Danuviát felkutassák, és ha megoldható, úgy az a három jármű egyikeként ismét az expedíció részese lehetne. Kiderült, a gép ma Érden van, ám tulajdonosa külföldön él, így egyelőre nem tudtak vele kapcsolatba lépni.