Krónika

Ember végez, a természet visszavág, az idei volt az egyik legmelegebb év

Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére szervezett klímacsúcsok eredménytelensége fájdalmasan érintheti az emberiséget

Amikor az emberiség az ipari forradalommal hadat üzent az anyatermészetnek, nem számolt azzal, hogy a bolygó egyre szaporább és pusztítóbb válaszcsapásai egyszer majd alapjaiban rengethetik meg a civilizációt. A legutóbbi, perui klímacsúcson végre létrejött az a nemzetközi megállapodás, amely megalapozhatja a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentését, félő azonban, hogy a folyamatok megfékezéséhez ez nem lesz elegendő.

 Klímaváltozás grafiak

Ma már vitathatatlan, hogy a jelenlegi, természetellenes tempóban zajló klímaváltozás az ember műve. A szkeptikusok, akik a bizonyítékok ellenére előszeretettel hivatkoznak olyan adatokra, amelyek szerint a globális felmelegedés folyamata mérséklődött 1998 óta, nyilván tovább halkulnak azután, hogy a Meteorológiai Világszervezet bejelentette: az idei év 2010-zel holtversenyben áll a valaha feljegyzett legmelegebb esztendő címéért. A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy amíg az éghajlati folyamatok többnyire évszázadok alatt mennek végbe, az emberi tevékenység kevesebb mint százötven év alatt jelentős mértékben felgyorsította a globális felmelegedést. A kiotói jegyzőkönyv 1997-es ratifikálását és kibővítését, majd az új évezred klímacsúcsainak megrendezését már az a felismerés ösztönözte, hogy ha az emberi tevékenység fel tudta gyorsítani az éghajlatváltozást, akkor lassítani is képes azt.

Az ipari forradalom kezdete óta globálisan átlagosan 0,76 Celsius-fokkal emelkedett a Földön az átlagos hőmérséklet, ami nem hangzik túl soknak, következményei azonban katasztrófálisak: a sarki jég mennyisége évről évre városnyi területekkel csökken, miközben az óceánok vízszintje gyorsan emelkedik, bolygószerte egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, a vadállatok populációinak a fele negyven év alatt kipusztult, s emberek millióinak életkörülményei radikálisan változnak évről-évre. Az újabb kutatások szerint ráadásul nemcsak a tájfunok és más trópusi szuperviharok, az extrém havazással kísért hidegfrontok és az égi áldást kísérő áradások, hanem a tektonikus lemezek szaporább mozgása, a földrengések és vulkánkitörések gyakorisága is az ipari tevékenység számlájára írható. Nem túlzás, hogy a klímaváltozás máris átalakította az ökoszisztémát, és ez még csak a kezdet: az emberiség történetének legnagyobb kihívásával áll szemben, és ha nem cselekszik, hatalmas lépést tesz a kihalása felé.

A katasztrófahelyzet felismerése után összetrombitált klímacsúcsokon eddig mindössze annyit sikerült elérni, hogy a jövőben nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országok is vállalják majd a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentését, valamint az ENSZ tagállamai megegyeztek arról, hogy két fok alatt tartják a globális átlaghőmérséklet emelkedését (ez az a szint, amelyen az emberiség még képes lenne elkerülni a nagyobb katasztrófát), határidőt azonban nem mellékeltek a célszámhoz.

Öt évvel az eleve bukásra ítélt koppenhágai, és egy évvel az ugyancsak kudarcba fulladt varsói, majd idén a szeptemberi, szintén eredménytelen New York-i csúcs után decemberben, Peruban ültek össze a világ vezetői, hogy előálljanak egy tervezettel, amely a 2020-ban lejáró kiotói szerződés utódjaként enyhíthet a borítékolható globális károk mértékén.

A világszervezet százkilencven tagállamának limai tanácskozásán végül az utolsó utáni pillanatban született megállapodás az olyan intézkedések bevezetéséről, amelyek révén legalább a felére csökkenthető az átlaghőmérséklet várható emelkedése. A dokumentumot a jelenlegi menetrend szerint jövőre, a világszervezet párizsi klímakonferenciáján fogadják el a tagállamok.

Bár az ENSZ – elsősorban a gazdag és a szegény országok közötti érdekellentétek miatt – nem fűz sok reményt a célkitűzések megvalósulásához, az októberben elért egyezmény a két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, Kína és az Egyesült Államok között mindenesetre új reményt jelent a folyamatban.

Vanuatu szigete a legnagyobb veszélyben. A nyáron kiadott 2014-es kockázati világindex szerint Vanuatut, a Csendes-óceáni szigetállamot a Fülöp-szigetek, Tonga, Guatemala, Banglades, a Salamon-szigetek, Costa Rica, Salvador, Kambodzsa, Pápua-Új-Guinea követi a természeti katasztrófák szempontjából legveszélyeztetettebb helyek sorában. Katar után a legkevésbé Málta, Szaúd-Arábia, Barbados, Grenada, Izland, Kiribati, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Svédország lakosságát fenyegetik természeti csapások. A rangsor felállításához négy összetevőt vettek figyelembe a szakértők: a katasztrófák valószínűségét és kockázatát, az infrastruktúra, a táplálkozás, a lakhatási körülmények és a gazdasági feltételek sérülékenységét, vészhelyzet esetén a nehézségek legyőzésének képességét a megelőző és elhárító intézkedésekre, valamint az alkalmazkodás képességét a jövőbeli csapásokhoz és a klímaváltozás hatásaihoz. Az idei világindex szerint Magyarország a 171-ből a 104. helyen áll.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom