Ember végez, a természet visszavág, az idei volt az egyik legmelegebb év

Ma már vitathatatlan, hogy a jelenlegi, természetellenes tempóban zajló klímaváltozás az ember műve. A szkeptikusok, akik a bizonyítékok ellenére előszeretettel hivatkoznak olyan adatokra, amelyek szerint a globális felmelegedés folyamata mérséklődött 1998 óta, nyilván tovább halkulnak azután, hogy a Meteorológiai Világszervezet bejelentette: az idei év 2010-zel holtversenyben áll a valaha feljegyzett legmelegebb esztendő címéért. A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy amíg az éghajlati folyamatok többnyire évszázadok alatt mennek végbe, az emberi tevékenység kevesebb mint százötven év alatt jelentős mértékben felgyorsította a globális felmelegedést. A kiotói jegyzőkönyv 1997-es ratifikálását és kibővítését, majd az új évezred klímacsúcsainak megrendezését már az a felismerés ösztönözte, hogy ha az emberi tevékenység fel tudta gyorsítani az éghajlatváltozást, akkor lassítani is képes azt.

Az ipari forradalom kezdete óta globálisan átlagosan 0,76 Celsius-fokkal emelkedett a Földön az átlagos hőmérséklet, ami nem hangzik túl soknak, következményei azonban katasztrófálisak: a sarki jég mennyisége évről évre városnyi területekkel csökken, miközben az óceánok vízszintje gyorsan emelkedik, bolygószerte egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, a vadállatok populációinak a fele negyven év alatt kipusztult, s emberek millióinak életkörülményei radikálisan változnak évről-évre. Az újabb kutatások szerint ráadásul nemcsak a tájfunok és más trópusi szuperviharok, az extrém havazással kísért hidegfrontok és az égi áldást kísérő áradások, hanem a tektonikus lemezek szaporább mozgása, a földrengések és vulkánkitörések gyakorisága is az ipari tevékenység számlájára írható. Nem túlzás, hogy a klímaváltozás máris átalakította az ökoszisztémát, és ez még csak a kezdet: az emberiség történetének legnagyobb kihívásával áll szemben, és ha nem cselekszik, hatalmas lépést tesz a kihalása felé.

A katasztrófahelyzet felismerése után összetrombitált klímacsúcsokon eddig mindössze annyit sikerült elérni, hogy a jövőben nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országok is vállalják majd a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentését, valamint az ENSZ tagállamai megegyeztek arról, hogy két fok alatt tartják a globális átlaghőmérséklet emelkedését (ez az a szint, amelyen az emberiség még képes lenne elkerülni a nagyobb katasztrófát), határidőt azonban nem mellékeltek a célszámhoz.

Öt évvel az eleve bukásra ítélt koppenhágai, és egy évvel az ugyancsak kudarcba fulladt varsói, majd idén a szeptemberi, szintén eredménytelen New York-i csúcs után decemberben, Peruban ültek össze a világ vezetői, hogy előálljanak egy tervezettel, amely a 2020-ban lejáró kiotói szerződés utódjaként enyhíthet a borítékolható globális károk mértékén.

A világszervezet százkilencven tagállamának limai tanácskozásán végül az utolsó utáni pillanatban született megállapodás az olyan intézkedések bevezetéséről, amelyek révén legalább a felére csökkenthető az átlaghőmérséklet várható emelkedése. A dokumentumot a jelenlegi menetrend szerint jövőre, a világszervezet párizsi klímakonferenciáján fogadják el a tagállamok.

Bár az ENSZ – elsősorban a gazdag és a szegény országok közötti érdekellentétek miatt – nem fűz sok reményt a célkitűzések megvalósulásához, az októberben elért egyezmény a két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, Kína és az Egyesült Államok között mindenesetre új reményt jelent a folyamatban.