Dinoszauruszmaradványt őrzött a borostyán

A fiatal állat farka valószínűleg egy fa gyantájába ragadt, ami halálos csapdát jelentett az apró dinoszaurusznak. Az ő szerencsétlensége árán azonban a kutatók nem mindennapi betekintést nyerhettek a kréta földtani korban élt tollas dinoszauruszok világába.

A kutatók közlése szerint a különleges leletet rejtő borostyánt, azaz megkövült gyantadarabot egy kínai kutató vette észre Mianmarban, Myitkyina város piacán tavaly. A lelet könnyen ékszerként vagy szobadíszként végezhette volna – az eladónak valószínűleg sejtelme sem volt róla, hogy milyen kincset árul – paleontológus vásárlója szerint legalábbis nem kért érte több pénzt, mint bármelyik másik, hasonló méretű borostyánért. A borostyán egy dinoszaurusz 36 milliméternyi farkát rejtette csonttal, hússal, bőrrel és tollal együtt. Maga az állat sem lehetett nagyon tizenöt centinél; a felfedezést publikáló kutatók szerint körülbelül akkora lehetett, mint egy fecske, bár a tollak nem egy ősi madárféléhez tartoztak.

"Ez az első ilyen lelet, nagyon izgatott vagyok" - mondta Ryan McKellar paleontológus, a kanadai Királyi Saskatchewan Múzeum munkatársa, a Current Biology című tudományos lapban megjelent tanulmány egyik szerzője.

McKellar és társai már a korábbiakban is több tollmaradványra bukkantak, de ezek vagy egy ősi madárfajhoz tartoztak, vagy nem lehetett megállapítani, hogy milyen állat maradványai. Ez az első eset, hogy a tollmaradványok bizonyíthatóan egy nem röpképes theropodához köthetőek – vagyis az apró, tollas állat olyan rokonsággal dicsekedhet, mint a tyrannosaurusok.

A kutatók szerint a farok egy Maniraptorához ("kezes rablók"), a kétlábú, madárszerű dinoszauruszok egy egyedéhez tartozott, azon ritka dinoszauruszcsoportok egyikéhez, melyeknek testét toll borította (bár egyes kutatók úgy vélik, hogy a tollas dinoszaurusz korántsem volt olyan ritka, mint ahogyan azt a korábbiakban gondoltuk). A madarak, melyek 150 millió éve, a jura korban jelentek meg, az apró, tollas dinoszauruszokból fejlődtek ki.

McKellar szerint a dinoszaurusz életének végét jelentette, hogy a farka beleragadt a gyantába.

"Nem hullajthatták el a farkukat úgy, mint a gyíkok" - tette hozzá.

A farok mikroszkópos és szkenneléses vizsgálatával megállapították, hogy felső felülete mogyoróbarna, alsó része halvány vagy fehér, ami a rejtőzködő mintázatra vall.

"Látunk olyan tollakat, amelyek még mindig a farokhoz kapcsolódnak, látjuk, hogyan illeszkednek hozzá, megnézhetjük a formájukat mikrométernyi pontosságig, még a tollakban lévő pigmenteket is" - mondta McKellar.

A farok nyolc csigolyából, puha szövetből és tökéletes állapotban, három dimenzióban megőrződött tollakból áll. Anatómiája alapján a szakértők kizárhatták annak lehetőségét, hogy madáré lehetett, mert a farok viszonylag hosszú és rugalmas volt és hiányzott róla a madarakra jellemző, a csigolyák összenövésével keletkezett csontos képződmény (pygostyle), amely a madarak farktollainak megtartását segítette.

A felfedezés a tollak evolúciója szempontjából is érdekes. A borostyánba szorult tollak jóval primitívebbek, mint a madátollak, hiányzik belőlük a központi szár.

A borostyán régóta tesz jó szolgálatot a kutatóknak. Számtalan teremtményt találtak már meg a régmúlt idők gyantájába zárva, köztük rovarokat, gyíkokat, kétéltűeket, emlősöket, madarakat, valamint növényeket és virágokat is.