Csupán kevesen gazdagodtak meg az aranyláz idején

John Augustus Sutter egyik brigádvezetője, James W. Marshall volt az, aki 1848. január 24-én egy árok ellenőrzése közben felfedezte az első aranyrögöket, innen pedig új időszámítás kezdődött a korábban álmos, lassú spanyol tempóban élő Kaliforniában – mondta lapunknak Hahner Péter. A Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezető docense és a A Vadnyugat című könyv szerzője felidézte, Sutter a hitelezői elől futva, kalandos úton, Hawaii-n és Alaszkán át került Kaliforniába az American folyó mellé, ahol egy nagybirtokot hozott létre. Az akkor még Mexikóhoz tartozó állam kormányzóját sikerült meggyőznie, hogyha kap egy hatalmas területet, meggátolja az amerikai telepesek beáramlását. Ám ezzel ellentétben pont őket segítette. A sors fintora, hogy az aranyra éhes kalandorok végül szó szerint mindenéből kiforgatták, leölték állatait, letelepedtek a földjein – magyarázta.

Kevesen tudják, de az aranylelet előtt kilenc nappal kötötte meg az Egyesült Államok Mexikóval azt a szerződést, amely szerint 18,250 millió dollárért cserébe megveszik a területet. Az Egyesült Államok tíz esztendő alatt csak az aranyból ennek az összegnek a harmincszorosához jutott hozzá, tehát egyáltalán nem csinált rossz üzletet. A Kaliforniában kitermelt sárga fém mennyisége 1850-ben a világ termelésének negyvenöt százalékát tette ki, míg az Egyesült Államok aranykészlete három év alatt a húszszorosára emelkedett – mutatott rá Hahner Péter.

Az aranyláz szó szerint megváltoztatta Kalifornia képét. San Francisco 1848-ban nyolcszázötven, egy esztendőre rá negyvenezer embernek adott otthont. A legtöbb ember nem gazdagodott meg, míg azok, akik bármit el tudtak adni a munkásoknak, nagy vagyonra tehettek szert.

A szakértő az adatokat felidézve elárulta, egy tojásért egy dollárt kértek – s ez egy marhapásztor napi bére volt abban az időben, de egy inget sem lehetett megvásárolni harminc dollár alatt.

Kétségtelenül igaz, akkoriban rendkívül vad és rasszista világ uralkodott ott, de a filmeken látható eszement lövöldözések nem voltak jellemzőek – fogalmazott. Hozzátette, később az aranyásókon meggazdagodott Sacramento környéki kereskedők, Leland Stanford, Collis P. Huntington, Mark Hopkins és Charles Crocker finanszírozták az első transzkontinentális vasút nyugati szakaszát.