Krónika

Csődbe mentek a palotavásárlók

A Fővárosi Főügyészség tíz terézvárosi épület korábbi dobra verésének ügyében hosszabbította meg a vád-előkészítési időszakot

Alábbi cikkünkben annak néztünk utána, mi lett a VI. kerületi palotákat megvásárló – pontosabban: felvásárló – cégek sorsa. Különös és megdöbbentő módon azt találtuk, hogy szinte mindegyiknél kopogtatott a végrehajtó, illetve az adóhatósági végrehajtó, később pedig némelyiknél a felszámoló is. Az érintett paloták ügyében befejeződött a nyomozás, elkészült a vádemelési javaslat, azt most az ügyészség tanulmányozza.

andrassy
Az Andrássy út 21. szám alatti épület eladásával 66,3 millió forintos kár érhette a kerületet (Fotó: Hegedüs Róbert)

A hűtlen kezelés bűntette miatt a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályán indult eljárás jelenleg ügyészi szakban van – ezt a tájékoztatást adta lapunk megkeresésére a Fővárosi Főügyészség annak a tíz, VI. kerületi önkormányzati tulajdonú ingatlannak a 2004–2006-os eladása kapcsán, amelynek nyomozását vádemelési javaslattal zárta le a BRFK. Más forrásból úgy tudjuk, az ügyészi szak időtartamát a vádhatóság három hónappal meghosszabbította.

Az érintett ingatlanoknál – Andrássy út 2., 21., 23., 35., 45., Munkácsy–Podmaniczky-háztömb, Liszt Ferenc tér 7., Anker köz 1–3., Oktogon tér 4., Dalszínház utca 2. – összességében 1,9 milliárd forint vagyoni hátrány okozásával gyanúsítják a volt szocialista–szabaddemokrata városvezetés önkormányzati képvise­lőit, két volt jegyzőt és egy aljegyzőt pedig ennek bűnsegédletével. Közülük tizenhat egykori és mai politikus cselekménye a legsúlyosabbnak, különösen jelentős – tehát félmilliárd forintot meghaladó – vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésnek minősül a gyanúsítás szerint.

Utánanéztünk, mi lett a palotákat megvásárló – pontosabban: felvásárló – cégek sorsa. Különös módon azt találtuk, hogy szinte mindegyiknél kopogtatott a végrehajtó, illetve az adóhatósági végrehajtó, később pedig némelyiknél a felszámoló is. Illetve azért van kivétel: néhány nagy értékű ingatlan továbbértékesítése a vevő cégek felvásárlásával történt – így az ingatlanszerzésért nem kellett illetéket fizetni – , akárcsak egy korábban nagy port kavaró ügyben, az erzsébetvárosi bérházak esetében.

Az Anker köz 1–3. alatti irodaházat 2005 decemberében megvásárló Byzantium Kereskedelmi és Szolgáltató Tanácsadó Kft. például 2008-ban megszűnt, felszámolása azonban már 2006-ban megkezdődött. Ez a cég nem sokkal azután jelent meg az adóhivatal száznyolcvan napon túli, százmillió forintos tartozást felhalmozók listáján, hogy a nagy üzlet megköttetett a csődtől éveken keresztül szabadulni igyekvő, emiatt valóságos „palotakiárusítást” végző önkormányzattal.

A Byzantium egyik tulajdonosát egyébként Hongkongban találtuk, az Andrássy út 2. szám alatti üzlethelyiséget megvásárló Polgári Ingatlan Kft. főtulajdonosát pedig Washington DC-ben, egy, a diplomatanegyedben lévő postafiókcímen. Az Anker köz 1–3. esetében a vádemelési javaslat szerint a hűtlen kezelés mértéke 578,8 millió forint, míg az említett Andrássy út 2. alatti üzlethelyiségnél 210,6 millió forint. Mivel a vagyoni hátrány okozásának leánykori neve áron alul történő értékesítés, azt hihetnénk, hogy a vevő vállalkozások egy ilyen ragyogó üzlettől felvirágzanak, ám a Polgári Ingatlan is csődbe jutott két évvel az­után, hogy megvette az Andrássy út–Bajcsy-Zsilinszky út sarkán található, több száz négyzetméteres üzlethelyiséget. Emlékezetes, volt olyan vevőjelölt, aki nyolcszázmillió forintot kínált volna ezért a helyiségért, de az ajánlata elkallódott.

Máig nem tudjuk persze azt sem, hogy kit tisztelhetünk a washingtoni diplomatanegyedben „székelő” tulajdonosokban, illetve azt sem sejtjük, hogy a világörökség egyik legértékesebb palotáját, az Andrássy út 21.-et megvásárló Amelus Kft. tulajdonosai közül a részvények többségét birtokló Marshall-szigeteki Labor Ltd. ötszáz darab, névérték nélküli bemutatóra szóló törzsrészvénye kinek a zsebében lapult, amikor az Amelus felkeltette a spanyol ingatlanbefektetők érdeklődését.

Az Amelus 2004 januárjában vásárolhatta meg az Andrássy út 21.-et – ennél az ingatlannál a vagyoni hátrány okozása a vádemelési javaslat szerint „csupán” 66,3 millió forint – , ám a vétel időpontjában még az akkori törvények szerint hatályos egymillió forint törzstőkét sem fizette be teljes egészében. Ezt 2005-ben is csak cégbírósági felszólításra tette meg. Témánk szempontjából persze jelentősége igazából annak van, hogy az Amelus is „belerokkant” ebbe a palotavásárlási bizniszbe: később arra kényszerült, hogy a törzstőkéjét 527 millió forinttal leszállítsa. Mint a cégnyilvántartás adatai közt olvasható, azért, mert a „társaság saját tőkéje veszteség folytán a jegyzett tőke felére csökkent”.

Szerintünk ennyi is bőven elég ahhoz, hogy az ingatlanpiac valamennyi szereplőjének egy életre elmenjen a kedve a palotavásárlásoktól. Kóczé Zoltán, a palotaeladások előterjesztőjének, Fürst György volt MSZP-s vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester barátjának azonban nem ment el a kedve. Kóczé – aki egy korábbi szocialista önkormányzati képviselő fia – 2004 márciusában lett a többségi tulajdonosa annak a Rostás és Társa Kft.-nek, amely 2003 decemberében vehetett meg az Andrássy út 35. alatti palotában több lakást is. A palotavásárlási láz környezetét is magával ragadta. Kóczé egyik alkalmazottja ugyanis az Andrássy út 3. alatti Saxlehner-palota egyik vevője lett. Kóczé másik cége, a Dalservice Kft. pedig bérlője volt öt albetétnek a Dalszínház utca 10.-ben – 2006-ban ezt is megvásárolhatták. A Dalservice-ben minősített többsége volt egy svájci „vállalatnak”, amelynek székhe­lyét Európa offshore paradicsomában, a svájci Zugban jegyezték.

Hogy Terézvárosban minden mindennel összefügg, azt az is mutatja, hogy ennek a Dalservice-nek a székhelye épp ott volt fellelhető, ahol korábban Juhász Károly ingatlanos is székelt, akit az önkormányzatnál nem is ismertek, ám mégis vehetett mil­liárdos palotát az Andrássy út 68. alatt, résztulajdonosként pedig a Liszt Ferenc tér 7. alatt (ez is érintettje a mostani vádemelési javaslatnak).

Juhásznak annyira nem volt semmi köze az önkormányzathoz – s főként annak szocialista vezetőihez – , hogy egyik cége, az Osso Art. még értékbecslésekre is megbízást kapott, s ez az Osso Art. készítette például a Dalszínház utca 10. alatti épület lakásainak értékbecslését, amelyet véletlenül Kóczé Zoltán és üzlettársai vehettek meg arról a székhelycímről (Képíró u 9.), ahol maga Juhász is sokáig ténykedett.

Egyébként a szocialista kerületvezetők az idő tájt (2008-ban) mondták Juhászra, hogy nekik fogalmuk sincs, kicsoda, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai az ajtót betörve rontották rá az ingatlanos vállalkozóra, aki éppen azt a tizennyolcmillió forintnyi hamis eurót „nyálazgatta”, amelyet „döntéshozók” kértek a bérlőtől a lehetőségért, hogy az illető megvehessen egy Bajcsy-Zsilinszky úti üzlethelyiséget.
Hogy kik voltak ezek a döntéshozók, máig nem derült ki, holott Juhászt három év börtönbüntetésre ítélték, ám a titkot magával vitte a börtönbe.